A múló nappalok egymásután 
foltokat varrnak a földi ruhán.
Az ősz ceruzája kiszínezi.
Sok lett a levél, s az avar teli.

Némelyik ágbogas remegve fáz.
Csillogó törzsén mézes-macskamáz.
Ott maradt még egy szín, surran a szél,
harcol s elesik egy arany levél.

A többi lentről nézi a győztest,
láthatatlan forgó őrületet,
ahogy tépi a hideg kezével.
Hajlong az erdő havat is kérlel,

mert fázik most minden, nincs takaró.
Hahó kiáltanak, hol van a hó?
S a kirándulók nagyokat lépnek
Ajkukon most hideg, nincsen ének.

A sötétség kezdett rajzolni már.
Megkötözte a fényt, s nem jött sugár.
Mintha megállt volna minden, csönd lett.
Majd a szél táncában elcsörtetett