Messze áll tőlem a harag,
nem fordulok ellened,
nem bántalak sem téged,
sem magamat.
Nem átkozom őt sem,
kit bennem nem találtál,
de akit változatlan remélsz,
megszoktam a pótszer
hálátlan szerepét,
hogy csak egy állomás vagyok
a remélt cél előtt,
kicsit előre vittelek mikor
megakadtál,
a kapott lendülettel
borítanál rám
emlékem elfedő lepedőt,
morzsolgatod sarkait,
szégyelled magad, mint Júdás
az elárult Jézus előtt,
semmi nem az, ami
volt tegnap, és tegnapelőtt
mozdulj, ne félj rám borítani!