Két jóbarát

A helyett, hogy sírnék, öreg, balga lélek,

Kinek az élettől nincsen mit reméljek.

A'helyett, hogy írnám a végrendeletem,

Íme, bolondmódra lantomat pengetem.

Mint egy álmodozót kerget lázas álom:

Ezt míg le nem írom, nyugtom nem találom.

Pedig tán jobb volna elbutultnak lenni,

Fiatalkorunkra nem is emlékezni,

Így tán napjaimat könnyebben elbírnám,

Fiatalságomat, - ha vissza nem sírnám!

De többet nem sírok, úgy sincs foganatja,

Egy napnak nem lehet egynél több hajnala!

 Agyagási Károly: 1853 – 1933

Zwei gute Freunde

Anstatt zu weinen, alte, eckige Seele,

von wessen Leben, hab’ ich nichts mehr zu quäle.

Anstatt mein Testament jetzt niederzuschreiben,

hier zupfe wie ein Narr auf der Laute Saiten.

Wie ein Träumer von dem Fiebertraum gejagt wird:

Finde keinen Frieden, bis das geschrieben ist.

Es wäre viel besser, wenn ich verdummt wäre,

an Jugend gar keine Erinnerungen gäbe.

So könnte ich die Tage leichter ertragen,

mit meiner Jugend – hätte gar kein Erbarmen!

Doch ich weine nicht, es nützt auch nichts zu Klagen,

ein Tag kann auch nicht zweimal Morgenrot haben!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni