Nem oly nagy csoda
már nekem,
a nem válaszolsz mocsara,
és a vér sem,
de a térdem
azért fájja
a földet…
Most csak lássa
a nyílni nem bátor
szemem,
hogy bárhol vagy,
de nem velem!
Igen,
így lerogyva nagyon
jó lenne nekem vakon
maradni
nem haladni, csak
borulva ilyen bután
koldulva kéz, vagy más
után, de jó lenne
még ennyire sután
remegni
a rút, hideg földön,
de hát feljön a nap,
ha nem kérem is,
a magambaszakadó
sóhajom, az is
hamis,
tudod te magad,
hogy könyörgöm a véred
ha kéred, ha nem
itt vagy vélem,
nálam laksz, ha mással is,
akkor se maradhatsz ki
belőlem,
ez már így alakult
ez már meglapul
a kertemben
ez a védett kis virág!