Mit jelent egy házaspár (vagy akár élettársi kapcsolatban) a megcsalás?

Erzsike dekoratív hölgy, szereti mindig minden pillanatban érezni női mivoltát. Meg is tesz mindent annak érdekében, hogy ez ne legyen másként (fodrász, smink, kozmetika, még akkor is, ha "csak" otthon tevékenykedik a háztartási feladatok végzését illetően) hiszen egy nőnek mindig szépnek kell lenni, hiszen azért nő. (Ez az elve, mellyel maximálisan egyetértek, egy nő egy illatos rózsa)
Mindenki csodálta kedvességét, báját, szolid, szerény magatartását. Jó házasságban élt férjével ide' s tova húsz éve.
Férje Bálint, szintén megnyerő modorú, külalakjára igényes, intelligens, kedves férfi. Boldogan éltek, tisztelték egymást, és végtelen szerelmi kapcsolatra épült házasságuk, melyből igazi szeretet tükröződött. Gyermekeik kirepültek a családi fészekből, önálló családot alapítva, ketten maradtak még mindig fiatalon egymásnak.
Jó viszonyban voltam a házaspárral, Erzsike egy ideig kolléganőm volt, de később másik kerületbe költöztek, így munkahelyet is változtatott. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, meghatározott időszakonként havonta egyszer, kétszer beszéltünk.
Eltelt egy hónap és Erzsike nem jelentkezett.
Akárhányszor hívtam, csak az üzenetrögzítő válaszolt. Kezdtem egy kissé aggódni, ugyan mi történhetett vele, gondoltam, megkeresem személyesen, - bár az ilyen látogatásokat én magam sem szeretem, ha hívás nélkül valaki csak úgy betoppan váratlanul minden előzetes megbeszélést mellőzve -, de úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy ez rendkívüli esemény.

Sokáig csengettem Erzsikéék ajtaján, (gondoltam, innen addig el nem megyek, amíg valamit ki nem derítek felőle, még akkor sem, ha a szomszédokat kell zavarnom) de miközben
ezen gondolkodtam, halkan kinyílt az ajtó és megláttam Erzsikét kisírt szemekkel, smink, frizura nélkül (mely soha nem fordult elő nála még otthon sem) meggyötört arckifejezéssel.
- Erzsikém ne haragudj, hogy csak így rád törtem-exkuzáltam volna magam, de ő egyetlen kézmozdulattal leintett és hellyel kínált.
- Én kérek elnézést tőled, hogy nem vettem fel a telefont, amikor hívtál, de most nagyon magam alatt vagyok, de gondolom, hogy látod is rajtam.- mondta Erzsike kis mosolyt erőltetve ajkára.
- Mondd, mi van Veled, mi történt? Soha nem láttalak még ilyen állapotban!- rápillantva aggódó tekintettel.
- Bálintnak szeretője van, időt kért tőlem, elköltözött egy kis időre, már két hete nincs itthon. Mivel intelligens emberek vagyunk, megbeszéltük, hogy akkor jöjjön vissza, ha én hívom. - de a szívem törte darabokra, és végtelen fájdalmat, csalódást érzek. Legszívesebben már az első nap visszahívtam volna, de ugyanakkor végtelenül dühös is vagyok rá, hogyan tehette ezt velem? - mondta fájdalmasan zokogva. Végtelenül sajnáltam, nem tudtam pillanatnyilag, hogy hogyan vigasztaljam, mit lehet ilyenkor mondani egy kívülállónak.
Közben összeszedte magát egy kicsit, megkínált kávéval és üdítővel és közben láttam a tekintetén, hogy nagyon várja a válaszomat.
- Figyelj ide, kedves Erzsikém. Lehet, hogy egy kicsit rosszul fog esni, amit most mondani fogok, de ki kell, hogy mondjam, hiszen beavattál engem annak idején, - nem is tudom én már, hogy mikor volt - egy kis titkodba, amikor volt egy románcod az egyik kollégánkkal. Emlékszel?
Neked sem lehetett akkor mondani semmit, mentél a saját kis szerelmes fejed után, és Bálint is adott neked időt. - mondtam kissé félve a reakciójától.
Erzsike elgondolkodott. Talán ahogy visszaemlékezett a "románcra" még egy kis kellemes érzés is hatalmába kerítette, (de lehet, hogy ezt csak én láttam így, mert egy pillanat töredéke volt)de végtelen szomorúsággal a lelkében nagyon sóhajtva megszólalt:
- No igen, de most én érzem magam végtelenül nyomorultul és ez annyira rossz, hogy mindjárt meghalok! - mondta Erzsike zokogva a vállamra borulva.
- Dehogy halsz kedvesem, elmúlik, el fog múlni, meglátod. Gondolj arra, hogy Bálint is ilyen nyomorultul érezte magát amikor Te hagytad cserben őt.- mondtam neki szinte majd, hogy nem bocsánatot kérve, nehogy szavaimmal megbántsam.
- Te mit tennél a helyemben? - kérdezi tőlem most már megnyugodva kissé.
- Nézd, én nem vagyok a helyedben, dönteni Neked kell, de véleményemet megosztom Veled.
Sok szempontot figyelembe kell venni. Együtt éltek már közel húsz éve, felneveltétek tisztességesen gyermekeiteket, boldogságban, szeretetben éltetek, Ő meg tudott neked bocsájtani, én ezt úgy látom, hogy azért, mert nagyon szeret. Visszatértél hozzá annak idején és tovább éltétek az életeteket. - mondtam neki
egy papírzsepit nyomva a kezébe.
- Szedd össze magad, nem kell az önsajnálat, ha szereted annyira, amennyire ő téged, akkor vissza kell, hogy fogadd, ezt Te érzed. Márpedig ahogy mondtad, hogy már az első külön töltött nap után visszahívtad volna, akkor szereted és van esély a folytatásra.- mondtam neki határozottan de kedvesen.
Közben csörgött a telefon, bekapcsolt az üzenetrögzítő, Bálint hangja volt, Erzsike szépen halkan felvette a kagylót és hallgatott.
Figyeltem a gesztusait, megpróbáltam leolvasni arcáról a gondolatait, mintha kissé megnyugodott volna.
- Haza jön, azt mondta holnap este haza jön és én beleegyeztem.- mondta Erzsike kissé fátyolos hangon.
- No akkor öltözz, gyere velem, lemegyünk a fodrászhoz, szedd rendbe magad, mert iszonyatosan nézel ki! - mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon, de tudtam, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. A lelkében, a szívében még helyre kell tennie a történteket.

Mit is jelent a megcsalás? Mindenkinek mást? Egyéni elbírás szerint? Habitusa, életszemlélete, neveltetése, erkölcse szerint behatárolható?
Nem tudom. De azt tudom, ha két ember szereti egymást, nem tud egymás nélkül élni, akkor el kell tudni felejteni a félrelépést, de csak akkor, ha ez egyszer történik meg és nem lesz belőle rendszer.Persze, ez csak az én véleményem.