Tánciskola Törökbecsén IV.

„Elősző lömossuk az utat,
és mögiszunk egy kadarkát,
utána egy korty altató
aztán nem kérik a dajkát!”

Három kis pohárkát hozott:
„Mos még kő egy kis türelöm.
le kő mönnöm a pincébe
előbb a hót e kő söpörnöm!”

Csodálkozva összenéztünk
mit akar ez az ember velünk,
csak mi voltunk még ott ketten
a többi már mind lefeküdt.

Jó tíz perc múlva visszajött
egy poros üveg a kezébe,
az asztalfiókban turkált
egy dugóhúzót keresve.

„Mos ögy ojan piját kaptok
mit még az életötökbe
ijet sohasem ittatok,
vigyázz, nehogy leönsd egybe!”

Saját poharába öntött
egy nagyon sűrű valamit,
de alig csak egy kis csöppet
figyeltük a mozdulatait.

A kisujját megnyálazva
belenyúlt a kispohárba,
az ujját lassan lenyalta
's egy mosoly jött az arcára.

Poharakat teletöltve
széles mosollyal ránk nézett:
„Szopogassátok, de lassan
úgy ahogy otthon a mézet!”

Negyven éves vörös bor
ez itten mindön pojárba,
csak a nyelved dugd bölé,
és lassan oszd szét a szádba!”

Megfogadtuk minden szavát
's nyújtogattuk a nyelvünket,
gyorsan kiürült a pohár
és kértük, öntsön még egyet.

„Hát embörök én mögtöszöm
ne mondgyák azt , hogy ciciás,
de né csudákozz aztán azon,
hogy maj te mindent duplán látsz!”

Nem láttunk mi semmit duplán
de még jóformán címplán sem,
másnap reggel ébredtünk fel
egy csodálatos, friss érzéssel.

Tóni  2017 Április 25