A barátoknak
***
Az ember napjai összefonva,
a javait kétségbe vonva,
kilátása oly homályos;
te egyedül lépkedsz felpakolva,
a gondjaidtól meghajolva,
jövőd nagyon is magányos.
***
Ha egy baráttal találkozol
vele szabadon álmodozol,
együtt örültök a napnak.
De ha még egy csatlakozik,
a szívetekbe lopakodik;
a napok új erőt kapnak.
***
Külső erőktől nem vitatva,
barátok egymásért kitartva,
e nap nekik varázsos lesz!
Emberi tettek összefogva;
a jótettektől körbefogva,
szerencséjük új irányt vesz.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
***
***
Den Freunden
***
Des Menschen Tage sind verflochten,
die schönsten Güter angefochten,
es trübt sich auch der frei'ste Blick;
du wandelst einsam und verdrossen,
der Tag verschwindet ungenossen
in abgesonderten Geschick.
***
Wenn Freundesantlitz dir begegnet,
so bist du gleich befreit, gesegnet,
gemeinsam freuet ihr der Tag.
Ein Zweiter kommt, sich anzuschließen,
mitwirken will er, mitgenießen;
verdreifacht so sich Kraft und Rat.
***
Von äußerm Drang unangefochten,
bleibt, Freunde, so in eins verflochten,
dem Tag gönnet heitern Blick!
Das Beste schaffet unverdrossen;
Wohlwollen unsrer Zeitgenossen,
das bleibt zuletzt erprobtes Glück.
***
Írta: Johann Wolfgang von Goethe