Adósságok.

***

Ébred, ébredez hazánkban is — lassan

A nemzet-kegyelet . . .

A vidék is már — elhunyt nagyjainak

Állit emlék-jelet.

***

Csokonai szobra régóta áll

S újabban — itt-amott —

Már sok jelesünk érc-alakja diszlik

S legbüszkébben említsük — Aradot.

***

Széltébe már e zaklatott hazában

Szerény, vagy büszke szobor hirdeti,

Ki lelke lángját nemzetéért adta:

Emlékét az utód fenn tiszteli.

***

Nemzetünk sok nemes, dicső fiának

Érc-emléke állBudapesten is,

— De mi a műértéket illeti,

Legtöbbjére jobb nem gondolni is.

***

Erdő már a Kossuth-szobor hazánkban,

De Széchenyi csak egy áll — és az is,

— S épp úgy szellemben méltó nagy szomszédja,

Mint műemlék, — oly semmit-mondó, néma,

Mint szobor — verseng gyatraságban is.

***

S bár fényes maozuleum virraszt

A legdicsőbb, legmagyarabb szivén.

De lelki őse: a rodostói Szent,

Sötét, nedves, szűk sírboltban pihen.

***

S ki halhatatlan műbe adta vissza

Az örök Ádám örökös bukását,

Nemzete ma sem formáltatta ércbe

Alakja mását.

***

Ki magyar nemzetére fényt vetett

Remek művével egy világ előtt,

Nagy költőnknek Szteregován talán

Családi sírboltja is már bedőlt.

***

Takács Ilus 1846 – 1940

***

Schulden.

***

Erwacht, erwacht, auch unser Land – langsam

das National Pietät.

Das Land ist schon für seine Grossen-Toten,

das Gedenkzeichen sät.

***

Die Statue von Csokonai steht schon lang

und neulich – auf dem Pfad –

viele unsere Berühmten sind in Giessform

‘d, wir sind sehr stolz darauf, sage nur -- Arad.

***

Überall in diesem unruhigen Land

schlichte oder stolze Statuen walten,

der die Flamme seiner Seele für sein Volk gab:

Sein Andenken wird in Ehren gehalten.

***

Die edle ‘d glorreiche Söhne der Nation

ihr Erzdenkmal steht auch in Budapest,

— Aber was den künstlerischen Wert betrifft,

war nur eine missratene Statue Test.

***

Die Kossuth-Statue ist bei uns schon wie ein Wald,

doch Széchenyi hat nur ein Kinn – ‘d er auch.

— wie sein im Geiste würdige Nachbar,

wie ein Denkmal, – so nichtssagend, still, furchtbar

wie eine Statue – kämpft in Verderbtheit auch.

***

Und obwohl ein helles Mausoleum wacht

mit dem herrlichsten ungarischsten Herz.

Doch sein Vorfahr: der Heilige von Tekirdağ,

er ruht in einem dunklen, feuchten Grab.

***

Und der, wer in einem Werk zurück brach

der ewige Absturz des ewigen Adam,

seine Nation hat es nicht zu Erz geformt

‘d kein’ Statue bekam.

***

Der, der das ungarische Volk emporhob

mit seiner grossartigen Arbeit vor der Welt

und von unserem Dichter in Steregova

sein Familiengrab eingestürzt, zerfällt.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni