Laci mereven bámulta a játékautomata színesen villogó képernyőjét. Hurrá! Megint nyertem! – ujjongott magában, és mivel meggyőződése volt, hogy ezen a szent napon sikerül végre kifosztania a gépet, amely az elmúlt hónapokban, vagy inkább években, a fizetése nagy részét egyszerűen elnyelte, újabb ezrest gyömöszölt be a keskeny nyíláson. Nyomban megemelte a tétet, hiszen igazán sokat nyerni csak úgy lehet, ha mer kockáztatni. Márpedig ő soha nem ijedt meg a saját árnyékától, ezt bárki megmondhatja! Legfeljebb óvatos volt, de az is csak a kezdet kezdetén.
Ha visszapörgethette volna az idő kerekét, vagy legalábbis fel tudta volna még idézni azt a napot, amikor először próbált szerencsét a falusi kocsmában felállított játékautomatánál, ráébredt volna, hogy akkor kezdett elromlani minden… Azóta az első útja nem haza vezetett, a családjához, hanem ebbe a büdös-füstös, lepusztult kis helyiségbe, amit estéről estére betöltött a részeg munkások – vagy épp munkanélküliek – duhajkodása. Azóta hiába várták a gyerekei, hogy lefekvés előtt átnézze a leckéjüket, és hétvégén sem azzal volt elfoglalva, hogy elvigye a fiát horgászni, vagy társasjátékozzanak a vasárnapi ebéd után, hanem megszállottan akart nyerni. Azóta az asszony is megváltozott, már nem kívánta a szexet, olyannyira, hogy rendszerint elutasította a közeledését, amikor kissé kapatosan bedőlt mellé az ágyba…
Csakhogy Laci nem akarta felidézni a régi szép időket, amikor még boldog családot alkottak ők négyen. A gyerekek lassan beletörődtek, hogy az apjuknak fontosabb a játékszenvedélye és a sör, mint ők. Az asszony fásultan nézte a tévét, amikor késő este hazatántorgott élete párja, és már arra sem vesztegette az időt, hogy alaposan beolvasson neki, amiért újfent megcsapolta az amúgy is szűkös családi kasszát.
Laci pedig egyre kevésbé érezte jól magát ebben a rideg légkörben, így hát még kevesebb időt töltött otthon. Már csak a játékgép monoton zümmögése, az időnkénti nyeréskor felhangzó vidám csilingelés és a tarka-barka színkavalkád érdekelte…
Megint vesztésre állt. Bosszúsan előhúzta az utolsó gyűrött ezrest a munkásnadrágja zsebéből, és miközben kiguvadt szemmel figyelte, ahogy a bankó eltűnik a gép gyomrában, észre sem vette, hogy vele együtt eltűnt minden korábban dédelgetett álma… a jövője… az élete…