Kedves Lona!

Igen Lona,talaán az jlentené nekem a menyországot itt a foldön. Minden nyelven megtudja az ember értetni magát,de igazán megértetni és meérteni, két ember csak akkor tudja ebymást, amikor egy anyanyelvük van, Lehet, hogy valaki ezt egy rasszista gondolatnak mondja, de nekem ez a véleményem az itt eltoltött több mint negyven év tapasztalatain alapul, amiböl több mint húsz év a saját gyermekeimnél szerzett tapasztalatok, úgy az egyiknék, mint a másiknál. Ezért is a téma nekem nem csak képzelet, vagy megfigyellés, hanem átélt valóság. Igaza van Keszei Istvánnak amikor azt írja:

A legabszurdabb a sorstól, a végzetet legkihívóbb magatartás: idegenben magyarul írni.

Köszönöm írásodat, és

üdv Tóni

Kedves Gaby!!

Az asztalomon elöttem van egy nagy kép, amit én csináltam őróla amikor itt voltak, és kért tőlem inni, az ő kis poharábol. Alig volt itt nálunk, kétszer , háromszor és már tudta, van itt nállunk egy kis virágos pohár, ami az övé. Adtam neki egy kis Cólát, és a két nagy szemeivel rám nézve,iszik a pohárbol, mintha be akarná bizonyitani amit elötte mondott: Toni, én már nagy kislány vagyok, tudok egyedül inni! És tudott is! De még milyen szépen. Ilyenkor sohasem kell gondolkodnom mit írjak, csak írom azt amit érzrk, és a lelki szemeimmel látok arra gondolva, egy szép napon, ő is el fogja tudni olvasni. Ezért a három nyelven való írás. Lassan úgy vagyok, min ahogy Alexander Giese leírta:

Az én boldogságom kizárólag abban áll, hogy azon, amit mások magabiztosan megtesznek, azon én el is gondolkodom. Ez az elgondolkodás az én boldogságom.

Köszönöm, hogy elolvastad, és

üdv. Tóni