(...) Arzén felkapott, és mint egy zsákot, átdobott a vállára. Kifelé haladva megláttam a korábbi ellenfeleimet is, akik ájultam feküdtek a kényelmes szőnyegen. Ahogy elnéztem őket, az ő arcuk sem lehetett szebb az enyémnél.

A kijárathoz érve a férfi lekapcsolta a villanyt. Heves tiltakozásom ellenére a parkoló felé vette az irányt, és egyetlen laza mozdulattal befektetett a járgány hátsó ülésére. Rám zárta az ajtót, és beült a volán mögé, de nem kötötte be magát. Talán félt egy esetleges támadástól, a hátsó ülés felől.

Továbbra se mertem a tükörbe nézni. Tudtam, hogy a sebem elég mély, ugyanis még mindig folydogált a vér az arcomon.

Arzén kutatni kezdett a kesztyűtartóba, majd a következő pillanatban egy fehér zsebkendő repült felém, amit egy kis üvegecske követett. Rögtön meg is húztam.

- Jó erősen szorítsd rá!

- Nagyon gáz?

- Ha az megnyugtat, akkor olyan ronda, hogy ha beleesnél a tengerbe, a cápák rászoknának a lucernára!

- Kösz, ezt vártam tőled.

- Csak jegeld, aludj pár órát, és néhány nap múlva nyoma sem lesz. Azért persze fürdened sem ártana.

- Talán büdös vagyok? – kérdeztem már jobb kedvűen. Lassan kezdett az ital szétáradni a testemben.

- Hát a görény is sírva kérné a receptet.

- Ne nevetess, mert felszakad a sebem. – kértem nevetve.

Hálásan nyugtáztam, hogy ez a férfi mindenre gondolt. Még a fűtést is beindította, hogy ne fázzak. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen, és élveztem a gondoskodást. Véleményem szerint nagyon is gyorsan hazaértünk. Fájt volna, ha itt és most el kellene válnom tőle. Meglepetésemre azonban miután leparkolt, hátrasietett, és ismét ölbe vett.

Nem kérdezett semmit, a kulcsokat kivette a kezemből és meg sem állt velem a fürdőszobáig. Ott beültetett a zuhanykabinba, és megengedte a hidegvizet.

Sikítozva próbáltam tiltakozni a kínzás ellen, de hiába erőlködtem, ő volt az erősebb. Már épp kezdtem volna beletörődni a sorsomra, amikor megkegyelmezett nekem, és elzárta a csapot. Óvatosan emelt ki, mint egy törékeny tárgyat. Tanácstalanul nézett körbe, ugyanis nem látott sehol egyetlen törölközőt sem.

            A fejemmel a sarokban álló szekrény felé mutattam, ő pedig azonnal vette a jelet. Azonban mielőtt még jobban élvezni kezdhettem volna a becézgetést, vizes ruhában, törölközővel a kezemben magamra hagyott. Rögtön leesett, hogy ez így nem lesz jó. Ennél jobban a tudtára kell adnom, hogy mit is akarok tőle. Viszont előtte választanom kell: vagy egy fergeteges éjszaka a kint várakozó férfival, vagy munka.

            Gyorsan levetkőztem, szárazra dörzsöltem magam, miközben rettenetesen vacogtam. Nem tudtam, hogy a hidegtől, vagy a hevesen rám törő vágytól. Elvégre napját se tudom, mikor voltam együtt utoljára pasival.

            A tükörbe csak félve mertem belenézni. Ahogy sejtettem, az arcom, akár a szivárvány, minden színben díszlett. Gyanítottam, hogy kell egy kis idő, mire visszanyerem emberi formám.

            A fürdőből kilépve Arzént sehol nem találtam. A konyha felől hallatszó zaj arra utalt, hogy ott garázdálkodik.

Valóban ott volt, a fülem nem hazudott. Épp valamilyen masszát kevergetett, amiről sejtelmem se volt, hogy mi is lehet az.

- Csináltam neked egy kis kaját. Folyósat, mert mást úgy se fogsz tudni pár napig enni.

- Köszönöm. – nyögtem elérzékenyülten. Még soha nem főzött nekem senki. (...)