Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
A madár
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Élt Vei-nan tartomány egy kicsiny falujában egy asszony.
Jun Mei volt a neve, ám valamiért mindenki Szőlővirágnak hívta. A háza ott állt közel a falu széléhez, a folyótól nem nagy távolságra, alig különbözött a falu többi házától, talán csak a kertje volt kicsit más. Volt benne egy kút.
Szőlővirág is épp csak kicsit különbözött a falu lakóitól, mégis különös asszony hírében állott. Más szemmel nézte a világot, mint a többiek. Gyakran elszomorodott, amikor mások nevettek, és meglátta a vidámságot ott, ahol szomszédai csak bánatot leltek. Volt még egy furcsa tulajdonsága: bármerre járt, bármit is tett éppen, dúdolgatott állandóan. Nem hangosan, csak úgy, magának, halkan.
Abban az évben, amelyben történetem játszódik, nehezen jött a tavasz, a tél vissza-visszazúdult a falura a közeli hegyekből. Aztán egy szép napon, amikor elállt a langyos, apró szemű tavaszi eső, az asszony kiment a kertjébe, hogy eltakarítsa a tél maradékát. Az elszáradt virágokat, a zörgőszürkére száradt fűcsomókat a kerti ösvény mellől, mindent, amit a tél hátrahagyott. Belenézett a kerti kútba is, figyelte darab ideig a víztükör hullámzó képeit, és elszomorodott, maga sem tudta igazán, mitől. Dúdolva visszaballagott hát a házba, teát főzött, és csak ült kedvenc székében, hintálta magát előre-hátra, és dúdolt, dúdolt vég nélkül.
Az alkonyi nap veresre festette a kertet, a házat, bogarak sem zümmögtek már, amikor Szőlővirág gyönyörű éneket hallott. Először csak halkan, azután egyre erősödve, végül zengett a kert és a ház a gyönyörű trilláktól. Szőlővirág lassan, óvatosan felállt, és az ablakhoz indult. Ismerte ezt a dalt, és tudta, csak egy madár képes ilyen lelket simogatóan, szívet repesztően énekelni. Tudta, hogy a kis dalos teste fénylő sötétkék, szárnyai, nyaka csillogó türkiz, a feje pedig lángoló, rőtvörös.
Kinézett a kertbe és meglátta egy fa ágán a madarat. Nem tudta a nevét, de látta sokszor másoknál, sőt, régen, mintha neki is lett volna ilyen madara.
Másnap hajnalban a madár dala ébresztette. Úgy szólt a dal, olyan édesen, mégis keserűen, olyan szomorúan, mégis boldogságot sugallva, hogy az asszony dúdolni sem volt képes. Csak hallgatta az ágyában fekve, és a szíve élesen nyilallt. Mintha kitépnék a testéből. Akkor és ott elhatározta, kell neki ez a madár.
A következő napokban mindent megpróbált. Lépeket helyezett a fák, bokrok vesszeire, ám a madár nem ment lépre. Ekkor színes magvakat szórt a kerti ösvényre, egészen a ház ablakáig. A madár estére felcsipegette az összes magot, még az ablak párkányáról is, de nem röppent be a házba, a kert rejtekében fújta szívrepesztő dalát, tovább és tovább. Szőlővirág zokogott. Rettegett attól, hogy a kis dalnok egyszer csak tovább áll, és ő itt marad egyedül, dal nélkül.
Ekkor édes gyümölcsökkel teli tálat helyezett egy asztal közepére és csak egyetlen ablakot hagyott nyitva. A madár berepült a házba, a tál szélére telepedett és csipegetni kezdte a gyümölcsöt. Közben huncut szemével az asszonyt figyelte, aki nagyon lassan, óvatosan osont az ablakhoz, aztán hirtelen becsapta, elzárva ezzel a madár elől a menekülés útját.
- Megvagy hát! – kiáltotta boldogan.
Ám a gyönyörű, kék madár nyílegyenesen röppent a tűzhelyhez és a kéményen át messz szállt. De mielőtt elröpült volna, egy pillanatig a tűzhely felett lebegett, és gúnyosan Szőlővirágra kacsintott szén színű szemével. Aztán eltűnt.
Az asszony zokogott, tenyerébe vájta körmeit kínjában. Másnap pedig felkereste Lou Ti-t.
Lou Ti a falu szélén élt kicsiny házában, a folyó partján. Erdőt-mezőt járó idős ember volt, azt beszélték róla, fiatal korában katonáskodott, aztán elege lett a vándoréletből, keresni kezdte a nyugalmat, amit végül ott lelt meg, abban a folyóparti kis kunyhóban. Végig hallgatta Szőlővirágot figyelmesen, aztán elgondolkodott. Végül azt mondta:
- Ismerem ezt a madarat én is. Ugye tudod, hogy senkinek nincs ilyen madara? És te most azt mondod, neked kell ez a madár…
- Sok embert ismertem, még többet láttam, akiknek igenis volt ilyen madaruk. Miért ne lehetne nekem is? – kérdezte az asszony.
- Tévedsz. Senkinek nincs ilyen madara. Meglehet, ismertél sokakat, akiknél élt egy ilyen madár. Ott volt velük. Bizonyára akad olyan is, akivel élete végéig együtt maradt. De ez a madár senkié. Néha oda szegődik az emberek mellé, még gyakrabban nem. De senkinek nem a tulajdona.
Szőlővirág sírva fakadt. Az öreg Lou Ti nézte egy darabig, aztán így szólt hozzá:
- Tudok neked segíteni. Menj most haza. Fürödj meg, aztán mondj egy hosszú imát, hogy a lelked is megtisztuljon.
- Takarítsd ki a házadat is, azután nyiss ki minden ajtót, ablakot, hogy a fény és a tiszta levegő átjárhassa az otthonod. Ha készen vagy, már semmit nem kell tenned. Ülj le és várj, türelemmel. És dúdolgass halkan, ahogyan mindig. Ne tégy semmit, ne vágyj semmire, és főként, ne légy türelmetlen. Ha méltó vagy rá, a madarad melléd szegődik.
- És velem marad azután?
- Vannak kérdések, amelyekre nincs válasz. – mondta Lou Ti, és útjára bocsátotta az asszonyt.
Szőlővirágot egy hónapig nem látta senki.
Aztán egy reggel lassú léptekkel ment a nedves füvön Lou Ti háza felé. Vállán ott ült a gyönyörű madár, és Szőlővirág mosolygott, és arcát a fény felé emelve dúdolt, csak dúdolt, halkan, boldogan.
Jun Mei volt a neve, ám valamiért mindenki Szőlővirágnak hívta. A háza ott állt közel a falu széléhez, a folyótól nem nagy távolságra, alig különbözött a falu többi házától, talán csak a kertje volt kicsit más. Volt benne egy kút.
Szőlővirág is épp csak kicsit különbözött a falu lakóitól, mégis különös asszony hírében állott. Más szemmel nézte a világot, mint a többiek. Gyakran elszomorodott, amikor mások nevettek, és meglátta a vidámságot ott, ahol szomszédai csak bánatot leltek. Volt még egy furcsa tulajdonsága: bármerre járt, bármit is tett éppen, dúdolgatott állandóan. Nem hangosan, csak úgy, magának, halkan.
Abban az évben, amelyben történetem játszódik, nehezen jött a tavasz, a tél vissza-visszazúdult a falura a közeli hegyekből. Aztán egy szép napon, amikor elállt a langyos, apró szemű tavaszi eső, az asszony kiment a kertjébe, hogy eltakarítsa a tél maradékát. Az elszáradt virágokat, a zörgőszürkére száradt fűcsomókat a kerti ösvény mellől, mindent, amit a tél hátrahagyott. Belenézett a kerti kútba is, figyelte darab ideig a víztükör hullámzó képeit, és elszomorodott, maga sem tudta igazán, mitől. Dúdolva visszaballagott hát a házba, teát főzött, és csak ült kedvenc székében, hintálta magát előre-hátra, és dúdolt, dúdolt vég nélkül.
Az alkonyi nap veresre festette a kertet, a házat, bogarak sem zümmögtek már, amikor Szőlővirág gyönyörű éneket hallott. Először csak halkan, azután egyre erősödve, végül zengett a kert és a ház a gyönyörű trilláktól. Szőlővirág lassan, óvatosan felállt, és az ablakhoz indult. Ismerte ezt a dalt, és tudta, csak egy madár képes ilyen lelket simogatóan, szívet repesztően énekelni. Tudta, hogy a kis dalos teste fénylő sötétkék, szárnyai, nyaka csillogó türkiz, a feje pedig lángoló, rőtvörös.
Kinézett a kertbe és meglátta egy fa ágán a madarat. Nem tudta a nevét, de látta sokszor másoknál, sőt, régen, mintha neki is lett volna ilyen madara.
Másnap hajnalban a madár dala ébresztette. Úgy szólt a dal, olyan édesen, mégis keserűen, olyan szomorúan, mégis boldogságot sugallva, hogy az asszony dúdolni sem volt képes. Csak hallgatta az ágyában fekve, és a szíve élesen nyilallt. Mintha kitépnék a testéből. Akkor és ott elhatározta, kell neki ez a madár.
A következő napokban mindent megpróbált. Lépeket helyezett a fák, bokrok vesszeire, ám a madár nem ment lépre. Ekkor színes magvakat szórt a kerti ösvényre, egészen a ház ablakáig. A madár estére felcsipegette az összes magot, még az ablak párkányáról is, de nem röppent be a házba, a kert rejtekében fújta szívrepesztő dalát, tovább és tovább. Szőlővirág zokogott. Rettegett attól, hogy a kis dalnok egyszer csak tovább áll, és ő itt marad egyedül, dal nélkül.
Ekkor édes gyümölcsökkel teli tálat helyezett egy asztal közepére és csak egyetlen ablakot hagyott nyitva. A madár berepült a házba, a tál szélére telepedett és csipegetni kezdte a gyümölcsöt. Közben huncut szemével az asszonyt figyelte, aki nagyon lassan, óvatosan osont az ablakhoz, aztán hirtelen becsapta, elzárva ezzel a madár elől a menekülés útját.
- Megvagy hát! – kiáltotta boldogan.
Ám a gyönyörű, kék madár nyílegyenesen röppent a tűzhelyhez és a kéményen át messz szállt. De mielőtt elröpült volna, egy pillanatig a tűzhely felett lebegett, és gúnyosan Szőlővirágra kacsintott szén színű szemével. Aztán eltűnt.
Az asszony zokogott, tenyerébe vájta körmeit kínjában. Másnap pedig felkereste Lou Ti-t.
Lou Ti a falu szélén élt kicsiny házában, a folyó partján. Erdőt-mezőt járó idős ember volt, azt beszélték róla, fiatal korában katonáskodott, aztán elege lett a vándoréletből, keresni kezdte a nyugalmat, amit végül ott lelt meg, abban a folyóparti kis kunyhóban. Végig hallgatta Szőlővirágot figyelmesen, aztán elgondolkodott. Végül azt mondta:
- Ismerem ezt a madarat én is. Ugye tudod, hogy senkinek nincs ilyen madara? És te most azt mondod, neked kell ez a madár…
- Sok embert ismertem, még többet láttam, akiknek igenis volt ilyen madaruk. Miért ne lehetne nekem is? – kérdezte az asszony.
- Tévedsz. Senkinek nincs ilyen madara. Meglehet, ismertél sokakat, akiknél élt egy ilyen madár. Ott volt velük. Bizonyára akad olyan is, akivel élete végéig együtt maradt. De ez a madár senkié. Néha oda szegődik az emberek mellé, még gyakrabban nem. De senkinek nem a tulajdona.
Szőlővirág sírva fakadt. Az öreg Lou Ti nézte egy darabig, aztán így szólt hozzá:
- Tudok neked segíteni. Menj most haza. Fürödj meg, aztán mondj egy hosszú imát, hogy a lelked is megtisztuljon.
- Takarítsd ki a házadat is, azután nyiss ki minden ajtót, ablakot, hogy a fény és a tiszta levegő átjárhassa az otthonod. Ha készen vagy, már semmit nem kell tenned. Ülj le és várj, türelemmel. És dúdolgass halkan, ahogyan mindig. Ne tégy semmit, ne vágyj semmire, és főként, ne légy türelmetlen. Ha méltó vagy rá, a madarad melléd szegődik.
- És velem marad azután?
- Vannak kérdések, amelyekre nincs válasz. – mondta Lou Ti, és útjára bocsátotta az asszonyt.
Szőlővirágot egy hónapig nem látta senki.
Aztán egy reggel lassú léptekkel ment a nedves füvön Lou Ti háza felé. Vállán ott ült a gyönyörű madár, és Szőlővirág mosolygott, és arcát a fény felé emelve dúdolt, csak dúdolt, halkan, boldogan.
2008, október 18 - 05:04
#1
Nagyon szép történet!...Gratulálok színes leírásodhoz!...Lyza
2008, október 18 - 05:18
#2
Köszönöm.
Ez is régi darab, de most, azt hiszem újra aktuális.
Most nekem kell ülnöm, és halkan dúdolva várnom arra a madárra.
Félek tőle, hogy ezúttal hiába...
2008, október 18 - 05:39
#3
csak ha szabad vagy , akkor tudsz énekelni
2008, október 18 - 09:56
#4
Gyermekkoromat juttattad eszembe ezzel a szép meséddel. A madár hangja megszűnik a fogságban. Szabadon száll a dal. Erőszakkal semmit sem lehet megkapni. Türelemmel, tiéd lehet a szabadság madara is. S ha Rád lel, nagyon vigyázz, hadd maradjon szabad...
Legújabb irodalmak
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Irodalom | Vállaji Sipos Ida Őszi ibolyák / Herbstveilchen | toni | 2024/05/12 - 08:12 | 2024/05/12 - 08:12 | |
| Irodalom | Torkos László: Áldott kezek / Gesegnete Hände | toni | 2024/05/11 - 07:51 | 2024/05/11 - 07:51 | |
| Irodalom | Siklossy László Hangok / Stimmen | toni | 2024/05/10 - 09:11 | 2024/05/10 - 09:11 | |
| Irodalom | Joachi Ringelnatz: Missglücktes Liebesabenteuer / A félresikerült szerelmi élmény | toni | 2024/05/09 - 09:02 | 2024/05/09 - 09:02 | |
| Irodalom | Sas Ede Az éjszakába / In die Nacht. | toni | 2024/05/08 - 08:53 | 2024/05/08 - 08:53 | |
| Irodalom | Havasi István A szegények háza / Das Armenhaus | toni | 2024/05/07 - 08:37 | 2024/05/07 - 08:37 | |
| Irodalom | Tóth Árpád: Meddő órán / An karge Stunde | toni | 2024/05/06 - 07:54 | 2024/05/06 - 07:54 | |
| Irodalom | Radnóti Miklós: Gyökér / Wurzel | toni | 2024/05/05 - 09:16 | 2024/05/05 - 09:16 | |
| Irodalom | G. Diószeghy Mór Ahol nyilnak az akácok / Wo die Akazienbäume blühen | toni | 2024/05/04 - 08:18 | 2024/05/04 - 08:18 | |
| Irodalom | Jakab Ödön: Édesanyámnak / Zu meiner Mutter | toni | 2024/05/03 - 07:15 | 2024/05/03 - 07:15 | |
| Irodalom | Rigó Tibor Május ha lehetnék / Wenn ich könnte Mai sein | toni | 2024/05/02 - 07:46 | 2024/05/02 - 07:46 | |
| Irodalom | József Attila: Munkások / Die Arbeiter | toni | 2024/05/01 - 07:51 | 2024/05/01 - 07:51 | |
| Irodalom | Palágyi Lajos Reggel a tengeren / Morgens auf das Meer | toni | 2024/04/30 - 07:29 | 2024/04/30 - 07:29 | |
| Irodalom | Rigó Tibor: Cigány keringő / Zigeunerwalzer | toni | 2024/04/29 - 08:08 | 2024/04/29 - 08:08 | |
| Irodalom | Torkos László Csak engem szeret / Sie liebt nur mich | toni | 2024/04/28 - 08:28 | 2024/04/28 - 08:28 |
Legújabb hangzóanyagok
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Audió | Tompos Lilla: Karácsony | ambrusa | 2019/12/23 - 21:34 | 2019/12/23 - 21:34 | |
| Audió | Kék mezőben | Góth László | 2019/12/14 - 05:58 | 2019/12/14 - 05:58 | |
| Audió | Szabó Melinda: Októberi látomás | ambrusa | 2019/10/12 - 19:26 | 2019/10/12 - 19:26 | |
| Audió | Kelvin: Angyalka | ambrusa | 2019/01/15 - 22:18 | 2019/01/15 - 22:18 | |
| Audió | Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban | ambrusa | 2019/01/02 - 12:54 | 2019/01/02 - 12:54 |
Legújabb fórumtémák
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Fórumtéma | Megszűnt pályázat | Markovics Anita | 2019/12/31 - 13:41 | 2019/12/31 - 13:41 | |
| Fórumtéma | Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző | prayer | 2 | 2016/11/28 - 12:48 | 2018/03/31 - 00:43 |
| Fórumtéma | 2017. AKÍK Művészeti Pályázat | prayer | 2016/12/28 - 19:03 | 2016/12/28 - 19:03 | |
| Fórumtéma | 2016 évi rendezvények | capek | 17 | 2016/01/14 - 11:27 | 2016/08/07 - 16:47 |
| Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva | prayer | 14 | 2016/04/17 - 18:06 | 2016/07/17 - 12:32 |
| Fórumtéma | CINKE klub Gyöngyivel | prayer | 20 | 2015/04/17 - 21:42 | 2016/07/09 - 14:15 |
| Fórumtéma | Cinke színdarab | Emeraude | 1 | 2016/04/25 - 09:38 | 2016/04/27 - 08:51 |
| Fórumtéma | Szent Márton évforduló pályázat | prayer | 5 | 2014/09/28 - 09:49 | 2016/03/01 - 22:47 |
| Fórumtéma | Ötletek, és a megvalósítás. | prayer | 164 | 2010/02/05 - 20:51 | 2016/02/02 - 14:28 |
| Fórumtéma | Aktuális pályázatok | zsuska | 177 | 2013/02/06 - 11:01 | 2016/01/26 - 12:16 |
Friss blogbejegyzések
- Kreativitás,- és inspirációfokozó zene íróknak
- MikRobi - Gyerekdal | Zene Gyerekeknek
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
Legújabb rendezvények
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Rendezvény | Tavaszi Varázs Fesztivál | capek | 2019/03/29 - 11:00 | 2019/04/12 - 12:06 | |
| Rendezvény | Húsvéti nyusziles az Origó-Házban | capek | 2019/04/18 - 12:00 | 2019/04/12 - 12:02 | |
| Rendezvény | Vidám farsang | capek | 2019/02/28 - 16:00 | 2019/03/14 - 12:11 | |
| Rendezvény | CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák | capek | 2019/02/22 - 17:00 | 2019/03/14 - 11:54 | |
| Rendezvény | Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... | capek | 2019/01/24 - 16:00 | 2019/01/16 - 21:40 |
Friss hozzászólások
1 év 15 hét
1 év 42 hét
1 év 51 hét
2 év 11 hét
2 év 25 hét
2 év 25 hét
2 év 27 hét
3 év 13 hét
3 év 17 hét
3 év 38 hét