Miért van, hogy egy kép láttán szétcsavarodik a szíved, és csípni kezdi a sminklemosód a szemed? Pedig csak egy e-mailt kapsz, hogy bejelöltek ismerősnek, és hirtelen fogalmad sincs, ki is az az M.N.R. Biztos megint valami csoport akarja, hogy csatlakozz, vagy valaki, aki csak úgy találomra bejelölt...

...név, kiskép... még mindig nem ugrik be... aztán megnyitod azt a pici, csalóka fotót... lassan betöltődik, részenként, egyre többet és többet látsz... és amikor teljesen megnyílt... csak nézed... nézed... nézed... és könnybelábad a szemed a hirtelen, szinte fojtogató régtől.

A haja rövid volt. Most hosszú... göndör fürtjeibe ősz hajszálak keveregnek... de semmit nem változott... a szeme (csak az apró pókhálóráncszőttes furcsa körülötte), szája mosolylágy íve, az a huncutság, ami szétcsodálva kacagtatott meg mindig...

Emlékszem, óvatosan érintette meg a szám szájával, puha, pillekönnyű csók volt... a lábujjamig beleborzongtam... édes volt, tejízű... fogta a derekam, én meg sután kapaszkodtam a vállába... órák óta vártunk erre a csókra... mennünk kellett volna már... vártak ránk... de én kérettem magam, szégyelltem, most, így, vénfejjel belegondolva, csak húztam az időt, hogy ne teljesüljön olyan gyorsan az a pillanat...

Igen..., az az első pillanat... a fotó-szakkör laborja... vegyszerek szúrós illata lengett minket körül... amikor életem első csókját kaptam Tőled... és aznap este lekéstük az Esti Macit...

Emlékszel még rá Te is?...

2008. március 08.