Jó így a világ! -

szépen csillanó lépteken,

mint e-mail cím megadás,

melyről lehull az ékezet,

riszálnak bokalengők, megrabolnak:

"Gyere, van még utánpótlás,

nem kell neked látomás"

kívül-belül recseg-ropog

hiányt növel a vérvilág, nem lesz nyugtod...

Te fürdőző hajszál fehér csempe talpon,

két pofával zabálódó pipadohány,

ugyan mit helyettesítesz?

Örök, ne éves bérletet végy,

nem éled túl az évet.

Döbbenten áll a szívprofesszor.

A helyzet velős: herge maszat,

káromlások, sós az udvar,

hát havazhat, s míg fel nem szárad

nem látod az igazságot,

persze voltál színész, építész,

dirigáltál hotelszobából,

olcsó ronggyal fel is mostál

lehulló morzsák táborából...

Miért is van nélkülözés, ha

ember egymástól sosincs távol?

Döbbenten áll a szívprofesszor,

hogy dobog-e még a látszat,

s lásd: újra dobban, el nem kerül

az istenáram, betegséget ne is érezz!

Türelmet fakasztó rózsává válhatsz,

ha értékké vál szenvedésed,

hiába voltál bölcs,

azon az órán szűnik

minden fokon minden kétely.

Döbbenten lát a szívprofesszor,

már nem néz, árad,

felcsendülnek gyermekkorok

kéz a kézben egy az imádat,

s lágy elhagyással ébred a világ,

mikor átlátsz minden tragédián,

mikor nincs több kérdés, nincs több hiány.

Figyel egy mosoly: az égi Király.