Ki tudja már mióta állt ott. Még a hideget sem érezte, sőt semmi mást nem érzékelt a világból csak azt a gyönyörűséget, amit a kirakat másik oldalán látott. Olyan régóta vágyott rá, olyan nagyon szeretné, hogy azt elmondani sem lehet. Most is csak véletlenül látta meg, mintha valaki súgta volna, oda kell néznie. Már nem is volt érdekes, hogy sietni kell, semmi sem fontos, csak az ott, a csillogó üvegen túl. Mintha gyökeret eresztett volna, vagy, mintha egy gonosz boszorkány varázslata alatt állna, nem bírt elszakadni a látványtól. Sokan elmentek mellette, voltak, nem is kevesen akik a nagy rohanásban majd fellökték, de nem zavarta őt, egész máshol járt. Szárnyat adott a képzelet és elvitte innen. El, nagyon-nagyon messzire, még az üveghegyen túlra is talán.  Puha szellőszárnyak emelték a magasba és mire földet ért, már a lábán is volt az a csodálatos korcsolya. Szivárványszínű ruhája suhant utánna, ahogy könnyed mozdulatokkal rótta a köröket a befagyott kis tó jegén. Siklott, pörgött, forgott, és közben nagyon-nagyon  boldog volt. Anya is ott volt mellette, fogta a kezét, és nevetett, csak nevetett. Csilingelő kacagása elkergette azokat a sötét felhőket, amik jöttét hirtelen megsejtett. Tudta, hogy biztonságban van vele, tudta, hogy amíg fogja a kezét, és a lábán ott a korcsolya, addig nem lehet baj. Cak azt nem tudta, hogy ez nem maradhat így örökre.
- Hát itt vagy? Mit bámészkodsz? Hiába várlak?
- Én csak megláttam..
- Kit érdekel mit láttál??? Kenyérért küldtelek, nem kirakatot bambulni! Nem szégyenled magad? Így lehet bármit rád bízni?
Mosotohaanyja elrángatta a kirakat elől, és csak mondta, mondta a szidalmakat, hogy ilyen egy haszontalan lányt nem hordott még hátán a föld, és, hogy megmondja majd az apjának, akkor majd megkapja a magáét.
Így is lett. Ahogy apa hazaért, az volt az első, hogy beszámolt a délután történtekről.
- Miért kell ezt csinálnod? Miért nem fogadsz szót? Mit csinálsz most is?
- Levelet írok.
- Levelet? Kinek? Nincs is senki, akivel levelezned kellene. Ne hazudj! 10 évesen már nem szabad hazudni!
- Nem hazudok. Levelet írok a Jézuskának.
- Méghogy a Jézuskának?  Bolond vagy te lány! - szólt közbe mostohája - Aztán mit írnál neki te? Add ide, el akarom olvasni!
- Nem.
- Tessék???
- Nem. Nem adom oda.
- Hagyd, had játszon, nem árt vele senkinek.
- Végül is. Úgyis mindegy ír, vagy nem. Ajándék nem lesz, rossz gyerek nem kap semmit!! Büntetést vizont érdemel a mai viselkedésért. Mond meg neki!
- Ja, igen, a büntetés. Holnap reggel nekiállsz és százszor leírod, hogy ezután szót fogadok az anyukámnak. Megértetted?
- Igen. Értem.
Azzal a felnőttek kimentek a szobából, az ajtó nyitva maradt, behallatszott, amit beszéltek.
- Szigorúbb is lehettél volna!
- Holnap szombat, szerintem elég nagy büntetés lesz neki, hogy nem nézheti a reggeli meséket.
- Nagyon el van kényeztetve! A te Klárikád nem tud gyereket nevelni. Majd én megmutatom hogy kell megzabolázni egy ilyen vadócot! Mi lesz ha megszületik a kicsi? Már nincs sok idő addig, pár hét hamar elrepül. Elég lesz arra figyelnem, jó lenne ha csinálnál valamit.
- Tudod, hogy Klári, nem tud most érte jönni.
- Nem is akar!
Folytatódott még tovább is, de inkább becsukta az ajtót, nem akarta hallani. Így is nagyon fájtak ezek a szavak. Próbált nem gondolni rá, inkább befejezte a levelet.
   

Kedves Jézuska!
Előszőr is szeretnék nagyon boldog születésnapot kívánni Neked! Rajzoltam ajándékba egy rajzot, a borítékben küldöm sok szeretettel. Rajta vagyok én, az apukám és az igazi anyukám, aki most nincs itt velem, mert el kellett utaznia messzire, de vissza fog jönni értem, azt ígérte. Meg virágokat is rajzoltam, mert azokat nagyon szeretem.
Tudom, hogy ez a Te ünneped, mégis szeretnék tőled kérni valamit. Kettő dolgot is.
Az egyik egy korcsolya lenne. Már régóta szeretném, és anya meg is ígérte, hogy megkapom, de közben el kellett mennie, és ide kellett költöznöm az apuhoz és az új feleségéhez. Nemsokára születik itt egy kistestvérem, igaz, hogy csak félig lesz az, de én már most szeretem. Kérlek szépen, ha lehet, akkor lány legyen, ha nem akkor jó lesz fiúnak is.
A másik kérésem, illetve úgy néz ki már a harmadik, nem is tudom, hogy illik-e ennyit kérnem. Szóval azt szeretném, ha segítenél abban, hogy az anyu gyorsan jöjjön vissza értem!
Csak ennyit szerettem volna írni, és nagyon köszönöm, ha teljesíted a kéréseimet, akkor is ha nem voltam mindig jó gyerek!
   Sok-sok puszit küldök Neked!!!!!!!!!
                                                                                            Kovács Zsuzska

ui: Ha nem lehet mindent teljesíteni, nem baj, a korcsolya sem, csak az anyu jöjjön értem, kérlek!!!!!!!!!!!!!!

- Mi a baj kedves Klári? Miért csöngetett?
- Nővérke, segítsen felülni, had nézzek ki az ablakon!
- Nézze csak, el kezdett szálingózni a hó, hatalmas pelyhekben hullik!
- Gyönyörű! .......... Csak ez a köhögés múlna már el!
- Nemsokára jobb lesz, már láza sincs.
- Ideje lesz hazamenni, tudja a kicsi lányom  biztos nagyon vár. Nem akartam megijeszteni, azt mondtam, el kell utaznom. Nagyon hiányzik már!
- Túl van a műtéten is, ha nem jön ez a tüdőgyulladás már otthon lenne, de karácsonyra biztos hazamehet, csak fogadjon szót, pihenjen sokat.
- Azt teszem. Köszönöm, még kicsit üldögélek, nézem a hóesést.
- Ha valamire szükség van, csak szóljon, majd még jövök, hozom a gyógyzert és a vacsorát is.

A hó egyre sűrűbb pelyhekben hullott, szikrázóan tisztává varázsolva az utcákat. Ketten biztosan ámulattal figyelték, egymásra gondolva, mosolygós szemmel.