… az engem nem érdekel …

Tegnap itt a Cinke estét
a Neten végighallgattam,
kezdetről kicsit késtem, de
végén megvigasztalódtam.

Egy spontán leírott kis vers
úgy mondván egy kis gyermektől,
egy pár szóval kimondta azt
mit sosem hallunk egy felnőttől.

Nem gondolkodott órákig
helyes e mit papírra vetett,
de remélem e pár sorból
a hallgató sokat megértett.

Az a kis fiatal gyerek
már sokszor olvasott fel verset,
estéről-estére vidámat
ma is nevetéstől rezgett.

Nem tudja azt megérteni
(amit különben magam sem),
mért is nem lehet nevetni
legalább néha egy versen.

Ha nem lett volna ott Mária
az ő bölcsesség csokrával,
mit oly boldogan hallgattak
bájos, mosolygós orcával.

Nem vagyunk mi idősek, oly
szomorúak, mint verseink,
és ne csak a versben érezzék
a haldokló érzékszerveink.

A hiányzó szeretetről
versben ne csak panaszkodjunk,
néha-néha egy másikhoz
ne csak szóval ragaszkodjunk.

Tegyünk is valamit érte
és ha nem csak reagálunk,
ha kedvesen rá mosolygunk
akkor lesz is mire várnunk.

Egy kis könnycseppet kicsalni
verssel nagyon könnyen lehet,
de igazán boldog csak az
aki tiszta szívből nevet.

(ha nem is nevettek, de mosolyogjatok)

Tóni