Kinn ültem az árnyék(ban) széken

Kinn ültem az árnyék(ban) széken
és arra gondoltam most éppen,
az ég ragyog ott fenn kéken
de a fa hűvöst adott nékem.

Lehet, hogy egy kicsit szégyen
mert azon gondolkodom régen,
miért tüzel úgy a vérem
amikor a dolgomat végzem.

Kertben a sok paréjt nézem
úgy meg nehezítik a létem,
de most itt ülve a széken
majd kicsupálom mindet szépen.

Csak azért ülök a széken
mert hasam, az útban van nékem,
egy kicsit megnőtt a télen
mert nem akartam, meghalni éhen.

Az ing feszül rajtam szépen
az előbb, vettem fel éppen,
feleségemet nem értem
ócska a mosopor a gépben.

Az ing mosás után kérem
egyre szűkebb lesz nékem,
tán nem is a mosopor lészen
hanem sokat eszek délben.

Most itt a tavaszi szélben
többször is majd abban lesz részem,
paréjt egyenként kitépem
de ma, úgysem leszek vele készen.

Múlt héten voltunk Eszéken
ott lenn, is kinn ültem a széken,
estére jó le is égtem
és nem is aludtam egész éjjel.

Tegnap még megálltunk Bécsben
a családommal, mind a négyen,
ott sétáltunk a főtéren
mint Sziszi, abban a regényben.

Befejezem ezt is szépen
mert már nekem is lassan végem,
most jön a meccs a Tévében
és azt én mindennap megnézem.

Már a nap is lement részben
ott kinn nagyon izzadt a képem,
szemem és szám volt veszélyben
mert az izzadság csípta régen.

Tóni  2014 Június 26