Bácskai szállásokon 1

Mi Magyarországon tanya
nálunk Vajdaságban szállás,
mi ma csak nosztalgia, az
akkor keserű valóság.

Nagyon sok család zsellérként
lakott kinn a messzi réten,
a termés egy részét kapta
évente fizetés képen.

Ott a nagyobb szállásokon
a gazda is még ott lakott,
zsellérből akkor cseléd lett
mert kezébe már pénzt kapott.

Ha a cseléd nagyon spórolt
egy rossz szállást tudott venni,
belőle lett egy kisgazda
de sok, az sem tudott lenni.

Szegény emberek éltek még
akkor ott kinn a szálláson,
nehéz volt az ő életük
ott kinn az messzi határon.

Nekünk egy ismerős család
ők is a szálláson laktak,
két fiuk hétköznapokon
mindketten nálunk alhattak.

Gyerek koromban én sűrűn
náluk a szálláson jártam,
de barátságosabb embert
eddig máshol nem találtam.

Utolsó darab kenyerét
is, szívesen elfelezték,
a zöld mohás favödörből
ittuk a gémeskút vizét.

Hétköznap a szappan helyett
hamuval mostuk kezünket,
szappant hétvégén kaptunk, mert
mosni kellett a fejünket.

Hárman aludtunk egy priccsen
mert még keresztben elfértünk,
elalvás előtt mi két kicsi
egymásnak sokat meséltünk.

Az ő idősebb testvére
az ránk sokat panaszkodott,
mert ő alig, hogy lefeküdt
rögtön elaludni szokott.

De mi csak halkan rötyögtünk
mindig egymást csiklandoztuk,
de végül az lett a vége,
hogy mi is csak elaludtunk.

Tóni  2017 Május 13

Pénzes István, volt iskolatársam festményével...