Tóparti varázslat

Harsogó fényt hozott
hajában a Hajnal,
könnyű szél cicázott
habos hullámokkal.

Tavunk vize csobbant
lágyan a partokon,
Nap fénye megcsillant
felugró halakon.

Csend ült a padokon,
nem járt arra senki,
csak lelkemmel rokon,
magányos szellemfi.

Könny hullott a fákról,
vízbe lecseppenve
eltitkolt bánatról
szólni nem volt kedve.

Jól értettük egymást,
vallotta mosolyunk,
könnyek között folyvást
kikacagtuk magunk'.

Búcsúzva intettek
barátként az ágak,
lelkemben repkedtek
könnyű madárszárnyak.

Törő Zsóka

Seeufer Zauberei

Schallendes Licht brachte
im Haaren der Morgen,
leise Brise krachte,
an Wellen verborgen.

Das Seewasser spritzte
sachte an der Küste,
der Sonnenschein blitzte
an springenden Fische.

Still ist auf die Bänke,
die Gegend ist leer, nur
mein Seelenverwandter,
irrt hier einsam umher.

Alle Bäume weinten,
in Seewasser tropfend,
von kaschierten Leiden
ohne Worte klagend.

Wir hab’s uns verstanden
zeigte uns das Lächeln,
mit tränenden Augen
haben wir gelächelt.

Verabschiedend winkte
der Ast von der Hügel,
in der Seele wirkte
wie leicht‘ Vogelflügel.

Fordította Mucsi Antal-Tóni