Címlap

Magdolna lángoló szívéhez kap

Markovics Anita képe
Markovics Anita, 2018, július 22 - 14:00

Déli kisváros, vastag homok mindenütt, az épületek lába alatt, a járdákon. A betonutak régiek, a gyér fogalom miatt mégsincsenek túlkoptatva. A homok beléjük mar, ide-oda táncolva húz maga után félköröket, majd gazdátlanul a betonon hagyja azokat. Úgy maradnak.
 
Távolabb egy-egy biciklis halad kényelmes mód, régi Csepel bringák, váltó nélküliek, rozsdásak, ütött-kopottak, elöl-hátul kosárral felszerelve. Láthatólag boltba járáshoz használják, élelem szállítására. Már van modern Spar, de a körülötte fekvő park és az azon túli világ legalább ötven, hatvan évet ugrik vissza az időben. 
 
Ezek az illatok gyerekkorom illatai. A kátrányos út forró, nyári levegőtől hólyagos, ilyet utoljára a nyolcvanas években láttam, faluhelyen. Különös részletek maradnak meg a gyerekkorból, amiket most előhoz a házak tövében bujkáló kukacvirág. Hirtelen leszek gyerek, érzem apró ujjaim között a fekete magokat, amiket a régi házunk tövébe vetettem, a víz csíkjait látom, ahogyan öntözés után a forró porban sötétbarnán kanyarog. 
 
Ez a város a gyerekkorom is lehetne. Nagy, zöld, foltokban rozsdás kapuk és vaskos befalazott téglakerítések zárják el a belső udvarokat a kíváncsi szemek elől, ez mutatja, hogy befelé élő népek lakják a helyet. Talán csak ennyi a különbség, felénk a szélesvirágú, cirádás vaskapuk tág teret engedtek az utcanép és a szomszédos lakók kíváncsiságának.
 
Fél kettő. Forró délután. Nem tudom, meddig megyünk, először járok itt. Az utcák tágasak, kényelmesek, mindenütt megfoghatatlan béke és öregség illata árad.
 
Tömör vaskapu enged utat, hogy magába fogadja a társaságot, akikkel jöttem. Ők itt láthatólag otthon vannak. Nekem újak az arányok, ismerősek a formák: az udvar méretei, a kerekes kút, a tornácig felvezető kövek. Jobbra rózsák, halvány rózsaszín szirmuk duzzadtan kínálja illatát - ebből a török időkre asszociálok.
 
A fehérre meszelt gang oszlopai mögött a már jól ismert zöld színű, vaskos ajtó meglep: újabb vár mögötte. Eszembe jut a régi házunk: ugyanilyen dupla ajtó zárta el nyáron a hőségtől, télvíz idején pedig a hidegtől a bentieket. Senki sem látja, amikor megsimogatom a belső, sötétbarnára mázolt ajtót. Tisztelgés ez az ősök előtt, s bár sajátjaimra gondolok, valahol mégis rokonságot érzek azokkal a titokzatos, rég halott emberekkel, akik megépítették ezt a ma százötven éves házat. 
 
Meglepően hűvös levegő csap arcon. Antik, három szárnyas diófa piperetükör fogad belépés után, a szobában elszórva a hozzá tartozó vaskos bútorok. A falon szentképek, Magdolna lángoló szívéhez nyúl. Nem csalt meg ösztönöm most sem: a falakon törökkort idéző tányérok, csuprok, dísztárgyak mindenütt. 
 
Kérdő pillantást vetek a házigazdámra, tudta-e, de nem ért, régi ócskaság mind, ne is foglalkozzak vele, válaszolja. Nem ért. Elszórva még észreveszek egy-két magyar és délszláv motívumot még. A nyíló ajtókkal megcsap a kinti falon füzérben száradó paprika illata. Gyerekkoromban mennyit fűztem ezeket nagyanyámmal! Ujjaim között érzem a hatalmas zsákvarró tűt, a paprikák édes vagy csípös levét, ahogyan a tű nyomán a húsból kiszalad. 
 
Háttal áll a naplementének, úgy beszél hozzám, keresztbe a társaságon. Furcsa is, hogy itt mindenki keresztbe beszélget, három-négy beszélgetés fonala ér középen össze. A "pasim" a rózsák alatt ül némán úgy figyel minket sörrel a kézben. Csak most derül ki, hogy ő a pasim, senkinek sem tűnt fel eddig, néznek meglepetten. Valahogy nekem sem. Akarta a fene, félreértés az egész, ami tovább gombolyodott, mert tovább akarta gombolyítani, mások is azt akarták és tulajdonképpen... vagyunk egymás mellett. Én vagyok a dísztányér a falon, amit mindenki néz, konstatál hogy a házhoz tartozik, de ennyi, semmi köze nincs a házhoz, csak hogy ott találták valami török kori ásatáson helyben. 
 
Szóval akit a pasimnak mondanak mások, néz, nézi sörtől bódultan ezeket a beszélgetésfonalakat, legfőkébb a miénket. Nézi, ahogyan az a másik néz rám. Vastag szemöldöke alatt fenyegető viharfelhők gyűlnek, de látom az arcán, hogy a barátja, csak nem lesz ebből baj, különben is megegyeztek tudtomon kívül, hogy a török tányér -nevezetesen én- a háztulajdonosé, bármi lesz. 
 
Pedig baljós a naplemente, egyáltalán nem is akar megmozdulni már jóideje, a háta mögött áll és úgy süt, már mióta nézem. Már mióta beszél nekem. A hangsúly, amivel kimondja a szavakat, áttöri, majd lassan megakasztja a másik három beszélgetést. Szép lassan már mindenki minket figyel, vagy a pasimat, hogy mi lesz ebből. Jobb híján erősebben szorítja a sörét, és belebámul, majd lehajtja a melegedő utolsó kortyokat. Felpattan, átvág a társaság közepén, épp ott, ahol most a beszélgetés fonala egy pontban felém gyűrűzik a másiktól. 
 
Mire visszatér, a jelenet ugyanott tart, a hangsúlyban van a jelentés, aztán ez a jelentés átkerül a szavakba is, mert mondja csak, mondja, hogy ez a lány ez különleges, mennyire csodál az első perctől fogva és hogy más vagyok, mint a többi. Mindenki dermedten áll, a vörös nap mozdulatlanul tűz, süti a hátát. Hiába próbálom egy mosollyal oldani a feszültséget, és hogy túl sok volt a sör, amit ivott. Leteszi az asztal közepére. 
 
Hirtelen ötlettől vezérelve megindul felém, mellém áll, átkarol, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, úgy folytatja - s valóban, én is úgy érzem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. Bal kezemmel ösztönösen simogatom, majd fogom meg a kezét. Percekkel később jövök erre rá, hogy mit tettem, észre sem vettem, persze mindenki más észrevette. Rólam beszél nekik, de nincs velem, aztán már csak nekem beszél. 
 
Szemem sarkából látom, ahogyan Nap hirtelen indul el az égen, a vaskos kerítés egyre magasabb árnyékot húz, ami alatt a széken ülő pasim már nem is látszik, a többieknek a derekáig ér, majd a könyökéig, a válláig. Lassan eltűnnek, és nem tudom, a lemenő nap árnyékában, vagy a szavak nyomán, amiket hozzám intéz már. Közel vagyunk, de hát mi mindig is közel voltunk, csak ez nem látszódott. Nagy barna szemek találkoznak nagy barna szemekkel, dióbarna a dióbarnával. Váratlanul puszit nyom az arcomra, egy másik követi a homlokomon. 
 
Megrettenek, mert a társaságnak ez végképp sok. A pasim lemondó tekintete körbejár, keresett magának egy darazsat, amit bólogatva követhet, mintha semmit sem látott volna. Végül mégis helyeslőn, de fájón biccent bele a sörbe, hogy igen, ők tényleg mennyire hasonlítanak, és valahol mindig is látta, csak nem akarta elhinni ezt. 
 
Magdolna lángoló szívéhez kap. Bent a kép - vagy kint a lány? Mindkettő. 
 
- Magdolna a másik keresztnevem, tudtad? 
 
Persze nem tudta. Már egy szót sem szól, csak néz közeli, meleg, dióbarna fénnyel szemeiben. A háta mögött egy utolsót lobban az ég. A társaság oszlóban, a homok illata marad meg egyedül, ahogyan a sötétben remeg. 
 
Nem emlékszem arra, hogyan került le a vállamról a keze.

Legújabb irodalmak

Típus Címsorrend változtatása Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólás
Irodalom Csak gyógyulj! Zsigai Klára 12 2009/05/26 - 22:13 2009/05/27 - 20:58
Irodalom Csak hazug... Sandman 4 2013/05/26 - 20:47 2013/05/29 - 15:33
Irodalom Csak hétvége ne lenne! Nurse 8 2009/11/05 - 09:50 2009/11/07 - 15:41
Irodalom Csak hiszed! Zsigai Klára 10 2009/04/28 - 20:44 2009/05/04 - 12:52
Irodalom Csak így tudom megköszönni... toni 6 2010/09/30 - 10:58 2010/10/06 - 20:00
Irodalom Csak írok Della Maria 8 2012/08/03 - 07:04 2012/08/04 - 06:19
Irodalom Csak itt lenne Lénárd József 6 2009/06/08 - 18:25 2009/06/12 - 05:53
Irodalom Csak itt lenne Lénárd József 8 2010/04/30 - 22:34 2010/05/02 - 15:09
Irodalom Csak játsszuk el Judit 33 2010/12/19 - 16:11 2011/05/09 - 21:03
Irodalom Csak játszom Sárkány Sándor 30 2011/10/04 - 00:27 2013/09/11 - 14:44
Irodalom Csak kavicsot szedünk András 8 2008/11/28 - 11:22 2008/12/01 - 09:49
Irodalom Csak kérned kell... szeplő 12 2009/04/02 - 10:37 2009/04/04 - 17:01
Irodalom CSAK KÉT KÉK SZEM genálpiroska 5 2013/05/30 - 20:21 2013/06/26 - 09:42
Irodalom Csak leülni kicsit... András 8 2009/03/12 - 14:32 2009/03/13 - 08:53
Irodalom Csak még egy szép napot... toni 2 2012/04/12 - 21:29 2012/04/17 - 22:55

Legújabb hangzóanyagok

Típus Címsorrend változtatása Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólás
Audió [Tóth Margit _Az életet játszani kell] gitta1968 7 2011/06/09 - 13:44 2011/07/06 - 22:49

Legújabb fórumtémák

Típus Címsorrend változtatása Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólás
Fórumtéma Vers és prózaverseny 2013.04.23 - 2013.04.28. Tiszai P. Imre 1 2013/04/24 - 00:01 2013/04/26 - 12:29
Fórumtéma 1 hét = 1 történet / A tavasz dala anyatka 21 2010/11/20 - 19:48 2012/06/04 - 23:20
Fórumtéma I. CINKE Adventi irodalmi túra (némi forralt borral) anyatka 2 2012/12/05 - 11:01 2012/12/08 - 22:50
Fórumtéma "Nyitott kapuk" pályázat, versmegmérettetés prayer 28 2013/05/18 - 07:58 2013/07/03 - 16:18
Fórumtéma "verselvtársak" zsuska 14 2012/12/01 - 22:21 2012/12/02 - 21:14
Fórumtéma ...ahogy nem szabad... Taygeta 8 2010/12/09 - 23:32 2011/01/08 - 17:34
Fórumtéma 1% Adó felajánlás prayer 14 2011/02/02 - 13:39 2013/03/23 - 00:14
Fórumtéma 2009 Antológia DVD melléklet femis 32 2009/09/18 - 07:48 2009/11/24 - 13:20
Fórumtéma 2009 Radnóti év femis 22 2009/01/24 - 10:12 2009/02/27 - 14:42
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47

Legújabb rendezvények

Típus Címsorrend változtatása Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólás
Rendezvény "A szeretet útján" Adventi műsor prayer 2013/12/09 - 08:04 2013/12/09 - 08:04
Rendezvény "Állati vidám versek" Kuncz László előadásában capek 2016/01/29 - 17:00 2016/01/16 - 13:18
Rendezvény "Egy sufni festő portékái" Deák Anikó kiállítása capek 2015/09/17 - 11:49 2015/09/17 - 11:49
Rendezvény "Filléres emlékeink" Kiállítás megnyitó 2012. November 8. prayer 2012/11/01 - 20:52 2012/11/01 - 20:52
Rendezvény "Hol a boldogság mostanában" - CINKE est prayer 2012/02/27 - 22:44 2012/02/27 - 22:44