Örökös adósság

Mint mikor a visszhang távolból jön vissza,
Melynek suttogása elvegyül a zajba.
Miként a naptányér fényes karimája
Alig látszik hogyha a köd útját állta.
Elfásult lélekkel gondolok a múltra,
Fiatalkoromra, régi boldogságra!
Most a témát úgyis jobb a múltból venni,
Szomorú jelenre egy kis napfényt szórni.

Minden fajta írók, költők, publicisták,
Tárjátok fel gyorsan nemzetünknek múltját.
E gyönyörű képet másoljátok úgy le,
Hogy a hitvány jelen megdöbbenjen tőle.
Hirdessük, kiáltsuk ki a nagyvilágba:
Hogy a magyar nemzet nem sűlyedhet sírba!
Hogyha elalélna sok hitvány rúgástól,
Mint Krisztus feltámad halotti porából.

Agyagási Károly:1853 – 1933

Ewige Schulden

Als, wenn das Echo aus der Ferne zurückkommt,

dessen Flüstern sich in den Lärm einfügt, erklommt.

Wie der glänzend helle Rand einer Sonnenuhr,

es nimmt kaum wahr, dass der Nebel stand, vor ihm stur.

Denk mit stumpfer Seele an die Vergangenheit,

auf meine Jugend, ‘d auf meine Glückseligkeit!

Jetzt ist es auch besser, das Thema zu wechseln

auf trauriges sein, etwas Sonnenschein werfen.

Alle Arten von Schriftstellern und Dichtern,

darlegen schnell unserer Geschichten.

Sollt ihr dieser schönen Bild so Kopieren,

dass das abscheuliche Jetzt schockieren.

Lasst uns es den grossen Welten vermitteln:

Die Ungarn Volk darf nicht ins Grab sinken!

Wenn er die viele Fehltritte überlebt,

wie Gott aus dem Staub der Toten aufersteht.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni