Zsigai Klára

Temetők Tündérei
(Szeretteimre emlékezve)


Gyásznapot hirdető lelkek, sírok végtelenek.
Temetők pislogó fénye, halottak égi zenéje,
dér fagyta vigasztaló könnyek, őszi szélben
rezzenő virágok hulló szirma, fák síró levele.

Fehér őszi virág igaz szívet takar, élni akar,
pihenni hív, üzeni:,,nyugodj szerető békében!"
Sírhantok, gyászmenetek, koppanó falevelek
felszálló múlt fénye, zokogó őszi remények.

Temetők Tündérei színükkel sorra üzennek,
fehér, igaz szívet: ,,csodálatos vagy nekem!"
sárga: elmúlt, tartózkodó néma szerelmet,
vörös: súgja neked ,,örökké Téged szeretlek!"

Fájdalom, csonka lét, arcra fagyott mosolyok,
emlékképek felderengnek, idő semmivé vált,
való, és káprázat, talp alatt lépcsők elfogytak,
élet vonat csengője hív, lét síkján fagyos a szív!

Nyugalom, csend, és magány ül ősz fehér haján,
megszűnt a világ, test fagyos, merev némaság,
gyásznapot hirdető lelkek, sírok tarka végtelenek,
temetők pislogó fénye, csendet törő égi zenészek.


Győr, 2008. november. 1.