Fájdalom érződik a soraidban, kedves Erika!

Mély gondolatok!

Szeretettel olvastalak!

Csalódás, szomorúság, keserűség és düh...ezeket olvastam ki soraidból, kedves Gemini.Szeretettel:Barna

Kedves Barna,

egy olyan tesó, aki csak elszívta az agyam, szívem, időm, energiám, pénzem úgy, hogy az önzés szobrát lehetne róla mintázni, inkább legyen tőlem most már távol, leszerepelt a szememben véglegesen. Nem kívánok részleteket mesélni, hosszú lenne a lista, ami összejött 50 év alatt.

Köszönöm szavaidat,

szeretettel:

Elhiszem neked, kedves Gemini, hogy eleged lehet...Sajnos, "mindenkinek megvan a maga keresztje"...Szeretettel üdvözöllek:Barna

Hmmmm....még egy közös pont...akárhogy nézem, ez már minimum kettőspont...Ha már a kezed nem kérhetem meg, lennél a testvérem?

Nagyon jó! És a rövid sorok méginkább erősítik a vers dühét, hevét. És bár ez nyílván nem vigasz, hiszen az ember jobb múzsát kíván önmagának mint egy csalódást valamely családtagjában, a vers remek lett.

Norbi

Kedves Erika!

A szomorú az, hogy mint fentebb írod 50 év tapasztalásai kellettek a vers megírásához.

Gratulálok a versedhez.

Kedves Misi!

Engem 4 éves koromtól a bácsikámék neveltek, öten voltunk testvérek, ők pedig gyermektelenek voltak. A nagybátyám, akit Papinak hívtam a világ legjobb embere volt, neki köszönhetem azokat a szellemi-lelki alapokat, amikre építkezhettem és máig példaként őrzöm mindazt, amiért életem végéig hálás leszek a sorsnak, hogy ilyen csodálatos embertől tanulhattam a szeretetet, a gondoskodást.

Édesapámmal ők elválaszthatatlan testvérek voltak, holott vérmérsékletben, életvitelben nagyon különböztek, de értékrendjük és a méltóságuk mindenkor a legszorosabb köteléket jelentette mindkettőjüknek.

Mivel én külön nevelekedtem, éveken keresztül csak vasárnaponként mentem haza a testvéreimhez, talán emiatt alakult ki bennem valami átlagon túli ragaszkodás, ami megmaradt bennem felnőttként is függetlenül mindentől és mindenkitől.

Aztán az embernek muszáj belátnia, hogy vannak, akiknek nem szabad többé ajtót nyitni, még ha nagyon nehéz és fájó döntés is ez, pláne egy testvér esetében.

Szeretettel és barátsággal:

Mikor az ember egy szerettében csalódik, az még fájdalmasabb, mint ha idegenben tenné ugyanezt. Csalódtam már férjben, és sajnos Édesapám sem törődik velem túl sokat, de az Öcsém, az én drága Testvérem hála az égnek mindig mellettem állt. Ez fontos és sok mindenen átsegít. Sajnálom, hogy ez Nálatok nem így van

Az öcsémmel szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk, csak sajnos ő külföldön él. A húgom súlyos beteg, a nővéremet abszolút nem érdekli a szerencsétlen, így csak én vagyok számára támasz, pedig nekem sem rózsás a helyzetem, de a szeretet, a törődés az sokszor fontosabb, mint a gyógyszer.

A bátyám már nincs köztünk, de életében és halálában is mellette álltam, nekem ez volt természetes. Nehezen fogadom el, ha valaki lelkileg olyan üres, hogy szinte dermesztő.

Sokáig toleráltam a nővérem hiányosságait, embertelen mulasztásait, a haldokló anyámmal való viselkedése csapta ki a biztosítékot végül nálam. Anyukám utolsó órájára sikerült odacipelnem, ha életében nem is törődött

vele, a halálánál jelen volt mellettem. Ám azóta nem kívánom a társaságát, semmit, mert elég volt ...

Szeretettel:

Áh, ne sajnáld, van ilyen sajnos.

Szerencsére a két fiamnál boldogan látom, milyen végtelenül jó testvérek. Biztosan tudom, mindig számíthatnak egymásra. Az élet mindig helyrebillenti a kilengéseket és valami jóval pótolja a rosszat.

Szeretettel ölellek:

Kedves vagy Judit, köszönöm