Ülsz a zongora előtt. Arcodon az a feszültség amiről azt hittem, hogy csak a pódiumok világában létezhet. Érzem, hogy Beethoven hangjaiba merülsz. Csontos - szinte természetellenesen hosszú ujjaid a billentyűkön nyugszanak. Fekete, fehér, fekete, fehér. Soha nem tudtam megérteni, hogy miként lehet minden billentyűt csukott szemmel is érezni és ha sokszor a két kezed keresztben van a klaviatúrán hogyan találsz rá hajszálpontosan arra a hangra amit a szerző megálmodott. Könnyű köntöst viselsz. Pár perce még meztelen tested csodáltam. Szép vagy. A szemed sarkában néhány ránc jelzi, hogy kinőttél a kislánykorból. Hosszú kezeid, lábaid elegánsan viseled. Mikor ezt egyszer így mondtam neked, nevettél. Pedig igaz. Önmagad elegánsan viseled. Szép vagy. Egyszerűséged a szép. A nő vagy aki a lelkét a világra tárja mikor a zongora elé ül. És a nő vagy a karomban, mikor bennem élsz és én benned élek. Csontos csípőd hozzám simul az érzéki nő ébreszti bennem a férfit. Tüzet gyújtasz és a lángokban táncolunk. Most a művészt látom abban a pózban mit mesterkeltségnek hittem sokáig - addig míg meg nem ismertelek. Most már tudom, hogy nem póz. Most már tudom, hogy a zene vagy, a hang vagy, a virtuóz futamok, a lágy pianók, a moll hangzatok, aztán a dübörgő c-durr keménysége. A zene vagy. Hangokkal szeretkezel és élsz. A hang maga Te vagy.
Megrezdül a tested. Kezed félresimítja a homlokodból hollófekete hajad. Kibontva omlik a válladra. Szép vagy.
Felemeled a fejed. A kezed a billentyűk fölött milliméterekkel. és elindulnak az ujjaid. Varázsolnak az ujjaid.
A Holdfény szonáta dallamai ölelnek át. Szűzen - a zongorára varázsolsz minden hangszert. A zene ölel bennünket.
Valahol az égben járunk - együtt. Egy Istennő és egy halandó. Köszönöm.

                                  *  *  *

Ez a délután veled lett más mint a szokásos nyári szieszták sora.
Nézlek. Állsz az állványra feszített vászon előtt. Kezedben paletta és ecset. Néha az ujjaid használva arány-mértéket veszel a patakpartról, az öreg fűzről, a kavicsokkal feltöltött ösvény mellett nyíló tulipánokról, rózsákról. Szokásod szerint igyekezetedben ráharapsz a nyelvedre. Emlékezem egyszer el is haraptad. Durcásan bújtál hozzám vigaszra. Lecsókoltam a vércseppeket.
Nézlek. Aranyszőke dús hajad fedetlen melleidre omlanak, a hátadon hullámzik végig,  formás feneked felét takarja. Büszke vagy rá. Csodálatos tested van. Melleid büszkén mutatják nagy bimbóikat, csípőd íve vonzza a kezem. Jó ölelni. Amikor együtt dobog szívünk - egyek vagyunk.
Rám nevetsz. A napba nézel. Talán az arany színeit gyűjtöd ecsetedre. Hallgatod a patak csobogását és a vásznon életre kel a kék legszebb árnyalata. Virágok bontanak szirmot kezed nyomán. Illatokat varázsolsz színekkel.
Hallgatok. Ezt a varázst nem töröm meg. Nézlek és nézem a képet amit teremtesz. Szebb mint a valóság. A lelked is ott van a vonalak, színek között. Ott vagy Te magad is, és ott vagyok valahol én is.
Köszönöm.

                                 *  *  *

Nézlek. Elzavartál magad mellől, hogy ne kontárkodjak. Örökké kócos hajad kisimítod izzadt homlokodból a kezed fejével. Másképp nem tudod. Kezedben egy porcelán tál, egy fakanál és valamit keversz. Nem tudom mit, csak egyet tudok, mikor elém teszed finom lesz. Különös ízeket varázsolsz. Talán azért mert a szereteted is benne van. Nem mérlegeled, bőkezűen teszed. Pillanatonként rám nézel. Egy-egy mosollyal megsimogatsz. Néha rám nevetsz. Aztán szólsz: - tölts két cigit. És kimegyünk a mi búvóhelyünkre. Nem is a füst kedvéért. Első szippantás után már szeretkezik a szánk. Hozzám simulsz. Érzem ahogy dobog a szíved. De nem is azt érzem, hiszen a szívünk egymásban dobog. Vigyázunk rá. Kérted - legyen örök a csere és legyen kincsünk a szívünk. Vigyázok rá és tudom, hogy az én szívem is biztonságban van. Benned. A világ legszebb testében dobban. Minden dobbanás egy szó: - szeretlek. A mi titkunk ez. Más nem érti.

Szeretlek. TE vagy hang, a szín, az élet. Te vagy a nő. A NŐ.

Erről jut eszembe, talán illett volna egy csokor virággal köszönteni. De ismersz. Feledékeny vagyok.

Fogadd el ezt a pár szót szeretetem jeléül. És most kérek egy mosolyt, egy puszit, egy ölelést, hogy a szívünk érezze létezik az akiért dobog.

Szeretlek.