Uton.
***
Oh! igy repülni, mig csak tart az élet,
Keresztül ismeretlen tájakon,
Uj arczot látni mindig, uj vidéket,
Nem lenni soha és seholse honn!
Az emberektől végkép elszakadva,
Mikéntha köztünk folyna oczeán . . .
Ez örült hajsza lelkem nyugodalma,
Balzsam szivemnek e zajos magány.
***
Dajkák meséje, gyermeknek való csak:
Barátság, vérrokonság, szerelem!
Nincs egy szívben se társa bánatomnak,
S nem viszhangzik seholse örömem.
Természet keble hasztalan fogadna,
Ifjú nő hasztalan borulna rám . . .
Ez őrült hajsza lelkem nyugodalma,
Balzsam szivemnek e zajos magány.
***
Tovább! tovább! s ne lássak soha többé
Tájékot, hol már léptem elhaladt!
Tovább! tovább! s ne lássak soha többé
Arczot, mely egyszer már elém akadt!
A végtelenbe folyton igy rohanva,
Nem csüggve szerető szem sugarán,
E hajsza lenne lelkem nyugodalma,
Balzsam szivemnek ez örök magány!
***
Varsányi Gyula. 1863 – 1908
***
***
Unterwegs.
***
Nur so fliegen so lang das Leben dauert
durch unbekannte Landschaften allein,
wo ein neues Gesicht und Landschaft lauert,
nirgendwo sein und nirgendwo daheim!
Für immer mich von den Menschen losreiße’,
als ein Ozean zwischen uns liegen würde,
eine irre hektische Seelenreise,
Balsam ist für mein Herz diese Hürde.
***
Diese Ammenmärchen sind nur für Kinder:
Freundschaft, Blutsverwandtschaft, große Liebe!
Gibst’ keinen Gefährten in fremden Herzen,
hier ist nur eine hin ‘d her Geschiebe.
Der Empfang von Natur wäre sehr leise,
weil die Frau mich niemals lieben würde,
eine irre hektische Seelenreise,
Balsam wäre fürs Herz diese Hürde.
***
Weiter! Weiter! Soll es nie wiedersehen
die Landschaft, wo ich vorbeigegangen hab!
Weiter! Weiter! Soll es nie wiedersehen,
das Gesicht, das mich einmal erwischt hat!
Rennen ständig ins unendliche Weite
lieber an liebenden Augen stürbe,
eine irre hektische Seelenreise,
Balsam ist für mein Herz diese Hürde.
***
Fordította: Mcsi Antal-Tóni