Hund und Katz

Miezel, eine schlaue Katze,              

Molly, ein begabter Hund,               

Wohnhaft an demselben Platze,      

Haßten sich aus Herzensgrund.      

Schon der Ausdruck ihrer Mienen

Bei gesträubter Haarfrisur

Zeigt es deutlich: Zwischen ihnen

Ist von Liebe keine Spur.

Doch wenn Miezel in dem Baume,

Wo sie meistens hin entwich

Friedlich dasitzt wie im Traume,

Dann ist Molly außer sich.

 Beide lebten in der Scheune,

Die gefüllt mit frischem Heu.

Alle beide hatten Kleine,

Molly zwei und Miezel drei.

Einst zur Jagd ging Miezel wieder

Auf das Feld. Da geht es bumm!

Der Herr Förster schoß sie nieder.

Ihre Lebenszeit ist um.

Oh, wie jämmerlich miauen

Die drei Kinderchen daheim.

Molly eilt, sie zu beschauen,

Und ihr Herz geht aus dem Leim.

Und sie trägt sie kurz entschlossen

Zu der eignen Lagerstatt,

Wo sie nunmehr fünf Genossen

An der Brust zu Gaste hat.

Mensch mit traurigem Gesichte,

Sprich nicht nur von Leid und Streit,

Selbst in Brehms Naturgeschichte

Findet sich Barmherzigkeit.

Wilhelm Busch: 1837 - 1908

Kutya s macska

Micus, az egy ravasz macska

Dundi, egy értelmes eb,

Mindkettő a fészert lakta

Két gyűlölködő véreb.

Már az arc kifejezésük

A felborzolt szőrükkel,

Megmutatja: Közöttük

Egy szeretet nem székel.

De ha Micus ott fenn a fán

Hova többször menekült,

Békén merengett álmán

Dundi méregtől kékült.

Ott a csűrben együtt laktak

Tömve volt friss szénával,

mind ketten kicsiket kaptak

Dundi kettőt, Micus hármat.

Micus vadászott a mezőn

Hirtelen: Nagy dörrenés!

Az erdész most lelőtte őt

's élete ott véget ért.

Mily keservesen nyivákol

Három kis kölyök otthon,

Dundi most megnézni lábol

S szíve feldobban mohón.

Rövid anyai bölcsesség

's magával viszi őket,

Ahol most már öt kis csöppség

Szívja ott az emlőket.

Ember szomorú mesédben

Ne csak a rosszról beszélj,

Mert Brehmnek a szép mesékben

Ott is irgalom a tény.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni           2015. december 29