Olyan bolond vagy

Olyan bolond vagy

Szaladsz

Akár a reggeli szél

Még elüt valamelyik autó.

Pedig lesikáltam kis asztalomat

És most

Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.

No gyere vissza, ha akarod

Veszek takarót vaságyamra

Egyszerü, szürke takarót.

Illik az

Szegénységemhez, aki szeret téged

És az Úr is szereti nagyon

És engem is szeret az Úr

Nem jön soha nagy fényességgel

Nem akarja, hogy elromoljanak

Szemeim, akik

Nagyon kivánnak látni téged

És nagyon szépen néznek majd terád

Ha visszajössz

Vigyázva foglak megcsókolni

Nem tépem le rólad a kabátot

És elmondom mind a sok tréfát

Mert sokat kieszeltem azóta

Hogy te is örülj

Majd elpirulsz

Lenézel a földre és kacagunk

Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba

A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik

És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

1925 ősze

József Attila: 1905 – 1937

Du bist so verrückt

Du bist so verrückt

du rennst

wie der Morgenwind

bis dich ein Auto überfahrt.

Ich habe meinem kleinen Tisch abgefegt

und nun

das sanfte Licht meines Brotes scheint deutlicher.

Komm halt zurück, wenn du es willst, ich

kaufe eine Decke an mein Eisenbett

einfache, graue Decke.

Es oblag

zu meiner Armut, die dich liebt

und der Herr liebt es auch sehr

und der Herr liebt mich auch

er kommt nicht mit seiner Hellichkeit her

er will meine Augen nicht verderben       

meine Augen, die

wünschen sehr dich zu sehen

‘d die werden dir sehr schön anschauen

wenn du zurückkommst

sie werden dich vorsichtig küssen

ich werde dein Rock nicht vom Leib reißen

und ich werde dir alle Witze erzählen

weil ich sei dem viel erfunden habe

damit du dich auch freust

du errötest dich,

du schaust auf den Boden und wir lachen

laut genug um unsere Nachbarn gut zu hören

die wortlosen, ernsthaften Tagelöhner ‘d sie werden

auch in ihrem müden unruhigen Träumen auch lächeln.

im Herbst 1926

Fordította: Mucsi Antal-Tóni