Bergfrühling

Der Lenz ist da, die Lauine fällt,

Sie rollt mit Tosen und Sausen ins Tal;

Ich hab’ mein Hüttlein daneben gestellt

Auf grünende Matten am sonnigen Strahl,

Und ob auch die Laue mein Hüttchen trifft

Und nieder es führt im donnernden Lauf –

Sobald wieder trocken die Alpentrift,

Bau’ ich mir singend ein neues auf.

Doch wenn in meines Landes Bann

Der Knechtschaft verheerende Löwin fällt,

Dann zünd’ ich selber die Heimstatt an

Und ziehe hinaus in die weite Welt!

Hinaus Keller in die Welt, in das finstere Reich,

Zu dienen im Dunkel dem fremden Mann,

Ein armer Gesell, der die Sterne bleich

Der Heimat nimmer vergessen kann!

Gottfried Keller: 1819 – 1890

Hegyitavasz

A tavaszi dübögő hullám

mely hatalmas dübörgéssel tör le;

a kis viskóm ott mellette tudván

a zöld gyepen, a napsugaras völgybe.

De a Lavina viskómra támadt

összetörte a mennydörgős útján

amint az alpesi völgy felszáradt,

egy újat építek buján.

De ha hazámban az átok

gyötrő rabszolgaságába esik,

magam gyújtom fel, mint zarándok,

ki a nagyvilágba bujdosik!

Ki a pincéből a sötét, romlott világba,

szolgálni egy idegen kegyet,

szegény, sápadt fickó világa

mely otthonát soha nem feled!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Kedves Attila, kérésedre én is átfordítottam Gottfried Keller a «Bergfrühling» cimű versének az 1856-beli átírását, mert az eredeti vers »Frühling III.»  cimmel 1846-ban jelent meg, ahol másképp, egy kissé más szöveggel. Hozászólást nem tudok a fordtításodhoz írni, és gondolj arra ez a fordítás egy küllföldi magyartól van, em egy magyar-magyartól…üdv Tóni…