Emlékszem.Gyermekkorom karácsonyaira,melyek akkor,még valóban a a szeretet,a megbocsájtás és a békesség jegyében teltek. Mi, gyerekek,már hetekkel  avárva várt nap előtt lázas izgalommal találgattuk,vajon mit hoz majd a Jézuska?!Milyen ajándékot rejt majd a fimoman illatozó fenyőfa terebélyes allja? Mi milyen ajándékkal lepjük meg szüleinket,és                                                                                                                                                   egymást?  Sajnos,vagy talán szerencsére,olyan családban nőttünk fel,ahol sosem dúskáltunk anyagi javakban,de annál nagyobb volt a szeretet,amit kaptunk,és adtunk.Talán épp ezért  tudtun örülni amikor a fenyőfa alatt,szüleinkkel együtt,elénekeltünk egy-egy karácsonyi dalt,éy meggyujtottunk néhány csillagszórót,gyertyát.És amíg a szikrák röpködtek és cikázva hulltak alá az ezüstösen fénylő csillagocskák,élvezettel bontogattuk aprócska,de gondos odafigyeléssel,és érezhető szeretettel csomagolt ajándékainkat,amit legtöbbször mi magunk készítettünk.Soha azóta,nem volt olyan édes a narancs,és oly finomankrémes ízű a banán,mint akkor,amikor édesanyám napokig járta a várost azért,hogy ezekből a kincsetérő finomságokból,(amit akkor csak pultalól,protekcióval lehetett szerezni,) oda csempészhessen néhányat a fenyőfa alá Szenteste.Mi még tudtunk örülni,boldognak lenni!Tudtunk örülni,ha édesanyám egy-egy sálat,sapkát, vagy pulóvert kötött nekünk,mert éreztük a belöle áradó szeretetet,és azt a bizonyos anyai óvást,gondoskodást.Szinte ma is tisztán látom anyukám örömkönnyektől csillogó szemét,amikor kibontotta aprócska ajándékcsomagját,mely első,sajátkezemmel hímzett,pici terítőcske volt.Ma már tudom büszke volt rá,hogy nem volt hiába való fáradozás,amikor oly sok mindenre megtanított minket.Akkor,látva azt az örömöt és boldogságot,amely édesanyám arcára ült,,nekem a világ legdrágább,legszebb ajándéka volt!És azok a meghitt pillanatok,aikor az egész család leült a szépen megterített ünnepi asztalhoz elkölteni azt a vacsorát,amelyet csak és kizárólag karácsonykor szokott készíteni édesanyám.Tudom,mamár mindez mézes-mázosan hangzik,de akkor,nálunk, még így zajlottak a karácsonyok!Mára ,már ez az ünnep is elvesztette igazi jelentését,jelentőségétMa már sajnos elitézzük méregdrágán  megvásárolt,sok esetben haszontalan tárgyakkal az ajándékozást,és azt hisszük minél több pénzt adunk ki értük,annál nagyobb megbecsülésben lesz részünk,és annak a valaminek is,melyet néha,egy  közönyösen odavetett félmosollyal átadunk hozzátartozóinknak.Ma már semmit nem mond a fenyőillat,nem halljuk a csillagszóró zizegős,pattogó zenéjét,nem élvezzüka gyertyák fényét,és az olvdó viasz illatát.Helyettük mindenhol,ahol  fenyőfát állítanak,giccsesen fénylő villany égősorokat aggatnak rá,és a házak ablakaira.Minél több a cicoma,a sznobizmus határait súroló pompa,annál gazdagabb az ünnep!-?   Nem! Ott van igazán gazdag karácsony,ahol a szeretetről,a békességről és a megbocdájtás öröméről szól az évnek,legalább ez a két napja,amely valóban Szent karácsony.