Kedveseim

Ismét múlóban van egy év. Már az utolsó perceit számlálja. Minket, embereket, akik a mérhető idő csapdájában élünk ez mindig számadásra késztet. Milyen is volt? Jó- vagy rossz? Ki tudja? Hiszen nem lehet így summázni, mert bizton mindenki számára volt jó is benne, meg rossz is. Lényeges, hogy mi volt több, mert azt fogjuk érezni majd, s mondani erről az évről.

Pedig jó volna a rosszat mind feledni és csak a szépet és a jót megtartani, s arra emlékezni csupán. De lehet-e? Képesek vagyunk-e erre? Van kinek még most is a rossz űzi kedvét s így nem tud figyelni a szépre meg a jóra. Had idézzem egy versem ide:

Kinek része, születés, boldogság az életben

Kinek küzdelem, fájdalom az elmúlásban.

Ez kavarog, fortyog szüntelen az örök körforgásban.

Csak az idő múlik monoton percegéssel,

Oly minden mindegy egykedvűséggel.

Persze ez nem mindig ily fekete-fehér

Olykor a legnagyobb fájdalomból  

Születik meg a legcsodálatosabb remény.

Hát igen. Erről van szó csupán. Meglátni a szépet, a jót mindenben még a fájdalomban és a rosszban is. Hívők! Higgyétek a megváltó hatalmát sorsotok felett, mert az vigaszt és megkönnyülést ad nektek. Nekem csak a magamban vetett hitem marad. Én nem lelek feloldozás istenben,:

„Gyermekoromban elszántam magam,

Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben

Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,

Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.”

Igen. Vannak, álmok melyeket sohasem álmodhatunk valósággá, és vannak, sebek melyek sohasem gyógyulnak be csak be lehet takarni őket a múló idő vékony palástjával ami aztán az ilyen számvetésnél felszakad és újra fáj kicsit.

De kell, hogy fájjon, mert csak akkor érezzük a jelen örömét igazinak, ha emlékezünk a múlt fájdalmas perceire. Mert emlékeink nélkül semmik vagyunk.

Persze voltak emlékezetesen szép pillanatok. Sok új barátra leltem, például rátok, CINKÉKRE. Sikerült egy kis időre elvarázsolni néhányatokat a művészet csodálatos erejével, s elvinni az igazi szerelem csodálatos világába, ahol még a fájdalom is kedves őrzendő élmény.

Nem is szaporítom tovább az emlékezés keser-édes fonalát csak úgy éreztem el kell mondanom nektek ezeket a gondolatokat így az év utolsó napján, kívánva valamennyiőtöknek szeretetben és boldogságban gazdag újévet.

Minden olvasómnak ki egyedül érzi, magát mondom, veled vagyok, mint barát ismeretlenül is, olvasd verseimet és nem fogod magad egyedül érezni. Aki pedig nincs egyedül annak is mondom, olvass, hogy érezd milyen csodákra képes a szeretet és a szerelem. Azért születtem erre a földre talán, hogy adni tudjak szépet és élményt mindazoknak kik nyitottak erre.

Tanultam énekelni,

hosszú éveken át,

meleg fényű dalt dalolni,

és ADNI !-   

   HARMÓNIÁT !-

mindenkinek !- és kéretlenül is.

Megtisztelő számomra, hogy közületek sokat a barátomnak nevezhetek.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Békés Boldog Új Évet mindannyiótoknak.

Barátsággal Kováts Péter / skorpio