Mennyivel könnyebb napjainkban a nőknek?!

- Tündikém, tudod, hogy ez magánügy. Amit most suttogsz a fülembe, hogy írjunk meg, az velem, (velünk) történt, és én nem szeretek mindent kibeszélni.- mondom Tündinek elgondolkodva.
- Ugyan már, hiszen ez nem teljes mértékben magánügy, higgy nekem, nyugodtan üljél csak a gép elé és diktálok!- és lökdös óvatosan, nagyon segítőkész, már be is kapcsolta a gépet, mire én az első kávét ledöntöm egy cigi kíséretében.

Történetem az 1976-os esztendőben játszódik.
Távoli helyőrségben teljesítettünk katonai szolgálatot, kis településen. Ami annyit jelentett, hogy a községnek( vagy lehet, hogy akkor még falu volt közigazgatásilag, arra már nem emlékszem) de az a lényeg, hogy nem volt kórház és annak szülészeti osztálya, hanem volt egy Szülőotthon. A környező még kisebb településekről - tanyákról - is oda jöttek szülni a nők.
Második gyermekemmel - akkor voltam huszonegy éves - elérkezett az idő, összepakoltunk, első gyermekem akkor már három éves elmúlt és érdeklődéssel figyelte, hogy hová készülök. Tudta, hogy ott van a pocakomban a kistestvére, hiszen esténként pici kezét a hasamra téve észlelte, hogy kistestvére hogyan mocorog, rugdos a pocakomban.Elmagyaráztam neki, hogy most egy kicsit magukra hagyom az apjával, mert most fog kibújni a húgica. (Nem tudtuk, hogy kislány lesz, mert akkor még nem volt ultrahangos vizsgálat, mely megállapíthatta volna a gyermek nemét) de mi "eldöntöttük" a férjemmel, hogy első gyermekünk fiú lesz, a második lány. Hiszen "megterveztük"! Ennek így kell lenni! Így is lett! No nyilvánvaló, hogy nem a "szakszerű" tervezésünk következményeként.
Megszületett második gyermekünk, a férjem vásárolni ment Csabával, első gyermekünkkel az ABC-be. A pénztárosnő - velem egykorú - megkérdezte a fiamtól, hogy "ugye milyen jó, hogy meghozta a gólya a kistestvéredet"?
A fiam tágra nyílt szemekkel nézett az apjára, gyermeki őszinteséggel válaszolt a pénztárosnak,
"no igen, milyen jó, hogy kibújt anyucinak a hasából", és már nem is foglalkozott tovább a témával. A férjem pedig magyarázkodhatott, hogy miért nem a gólya hozta a húgit.
A szülőotthonban összeismerkedtem egy harmincas éveiben járó nővel - igencsak tudatlan volt szegény - már a negyedik gyermekét hozta a világra. Én pedig elcsodálkoztam. Hiszen van fogamzásgátlási módszer, igaz, hogy abban az időszakban még csak két fajta hormonális fogamzásgátló tabletta létezett (infecundin, bisecurin)de már volt méhen belüli fogamzásgátló eszköz is, a spirál (hurok) melyet csak azoknak a nőknek helyeztek fel, akik már szültek.
Én pedig rákérdeztem a nőre, hogy miért nem használja valamelyik fogamzásgátló módszert. Bár ne tettem volna, mert akkor ért az igazi döbbenet.
- Hogyan képzeled? Különben sem értem, hogy miről beszélsz! Ahogy az isten adja a gyerekeket, azt meg kell szülni. Még, hogy elvetetni, az uram szíjat hasítana a hátamból, meg én sem akarnám! - mondta a nő felháborodva.
(Te jó ég, hová kerültem, micsoda életszemlélet ez, és milyen határtalan tudatlanság és ostobaság vagy micsoda?)
- No ne hülyéskedj, ezt nem gondolhatod komolyan, hogy az "isten adta mind a négy gyermekedet"? És Te és a férjed közben hol voltatok, mit csináltatok, vártátok a csodát?- mondtam neki (bár ezt se tettem volna) de nem bírtam megállni szó nélkül ezt a végtelen ostobaságot.
- Nekem azt mondta az uram, no és én is így gondolkodom, hogy amennyi gyereket az isten ád, azt meg kell szülni. A többi gyerek mindig figyeli a gólyát, hogy mikor érkezik a háztetőre, mert azt mondjuk nekik, hogy a kéményen keresztül dobja be a következő testvérüket. - mondja a nő teljes mértékben meggyőződve arról, hogy neki van igaza.
Mondanom sem kell, hogy nem volt több kérdésem. Lehet, hogy a döbbenet kiült az arcomra, mert nagyon furcsán nézett rám és többé nem esett szó erről a témáról.
Miután haza érkeztem Szilviával a szülőotthonból, elmeséltem férjemnek a "tapasztalataimat", és megállapítottuk, hogy bizony nagyon sok tudatlan ember él a Földön, és nagyon jól érzi magát közben. Abban biztosak voltunk, hogy ez a nő amíg biológiai órája úgy ketyeg, hogy fogamzóképes, évenként fog szülni egy gyermeket akár!
És most visszakanyarodnék mottómra, hogy "mennyivel könnyebb napjainkban a nőknek" és azt hiszem, hogy helyesbítenem kell. Nem általában a nőknek, hanem az értelmes, iskolázott, felvilágosult nőknek. Fogamzásgátló módszerek tömkelege "kínálja magát" (esemény utáni tabletta, különböző zselék, pesszáriumok, óvszer, (akár mindenféle színben, ízben, formában, méhen belüli eszközök) de előtte azért nem árt felvilágosítani a serdülő leánykákat, és tudom, hogy ezt általában - ha nem is az anyuka - de valaki megteszi.
Azt viszont kizárom, hogy a szülőotthonban megismert szobatársam valaha is megtette, vagy majd megteszi leánygyermekévek, vagy akár a fiúval is...Mert mindkettőnek tudnia, ismernie kell, ezt a "játékot" ketten játsszák!