Óbecseieknek Óbecséről (de másnak is)

Régen sem éltünk mi boldogabban
de többen elégedettek voltunk,
a reményünk, hogy egy nap majd jobb lesz
ma tudjuk, abban nagyot csalódtunk.

Munkáról boldogan mentünk haza
ma már oda is boldogan mennénk,
délután is lenne mit csinálnunk
vagy csak egyszerűen, otthon lennénk.

Ma már csak mint egy jobbágy dolgozhatsz
boldog vagy ha még az is lehetsz, a
gazdád csinál veled amit akar
és ha szólsz, akkor már holnap mehetsz.

De akkor még dolgozott mindenki
aki akart talált magának munkát,
ma akarhat, akárhogy is akar
's egymásután hagyja el otthonát.

Valamikor volt nálunk Óbecsén
kefekötő, seprűkötő, cipész,
molnár, darálós, pék vagy üveges
's a Restiben, legalább egy zenész.

Állomás élte nyüzsgő életét
a vonatok még jöttek és mentek,
a kisvasút még akkor dolgozott
répát vitt, vagy a sörgyárba szenet.

Téglagyáros, kendergyáros, hentes
szövőgyáros, kötélgyáros, halász,
vagy csak lyukat-fúró a gombgyárban
sörgyáros, vagy a határban kanász.

Vendéglőkkel volt tele a város
Nejlon, Beográd és Halászcsárda,
mindenhol ott még élő zene volt
's a nagy ligetben a Vadászcsárda.

A hétvégén tele volt a város
ott sétált együtt apraja-nagyja,
utána bementek egy kávéra
és aztán boldogan mentek haza.

De ma már alig megy ki valaki
gyalogolni, azt senki sem akar,
megszólják, hogy nincs pénze benzinre
azon inkább megtömöm a hasam.

A Zvézdát, azt majdnem elfeledtem
nem is szólva a Venyhart kocsmáról,
az emberek dolgoztak és éltek
és nem mérgelődtek a kormányról.

Csirkegyár, bútorgyár még dolgozott
's kinn a határban, a sok napszámos,
aki nem keresett eleget, az
egyszerűen kreditre vásárolt.

Ma már otthon sokan csak léteznek
sok földönfutó, kinn a nagy világban,
sokszor azt sem értem miből is élnek
ott, Bácska volt iparvárosában.

Tóni  2015 Április 24