Sirvirágok.
***
Elnézem őket: mily buján virulnak
A sírkeresztek csöndes erdején!
Kertté varázsolták a gyász tanyáját —
De bennök eltitkolt bút érzek én.
***
Önző keservek kénye ülteté ki
Szolgáidul: kegyetlen kegyelet!
Fájdalmas tisztjük: életet hazudni
És virrasztani hamvadók felett,
***
Kedves virágok, szegény számüzöttek,
Mostoha árvák! — meghat sorsotok;
Mely sírok ormán rendelé tinéktek
Fakadni, nyílni s elvirulnotok!
***
Hű apácái a bús temetőnek!
Megannyi hős, megannyi áldozat:
Ti megtanittok tűrni bármi sorsot
S mosolylyal födni gyászt és harcokat!
***
Kulcsár Ferenc 1879 – 1943
***
Grabblumen.
***
Ich schaue sie an: wie üppig sie blühen
im stillen Wald der vielen Grabmale!
Verzaubern das Nest der Trauer in Garten, –
doch ich spüre versteckte Leid im Thale.
***
Es wurde der faden Bitterkeit gepflanzt,
als dein Diener: grausame Barmherzigkeit!
Ihre schwere Pflicht: das Leben zu lügen
‘d wachen über die Asche der Vorzeit.
***
Liebe Blumen und die arme Verbannte,
ihr Stiefwaisen! — mich berührt euer Los;
über welchen Gräber solltet ihr noch
wachsen, öffnen und gedeihen gefühllos?
***
Treue Nonnen des Trübseligen-Friedhofs!
So viele Helden, so viele Opfer:
ihr habt mich gelehrt, das Schicksal ertragen
‘d, mit einem Lächeln zurück zu trotzen!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni