SZÉL HÁTÁN

Hiányzol.

Ismeretlenül hiányzol,

gondolatommal játszol,

pedig lehet,

játékos kedvből most

semmi nálad,

és csak azt kívántad,

hogy bújhass tolakodás elől,

ha lehet, messzire.

Lélek, ha olvasod,

ne is figyelj ide,

ez nem vallomás,

mit valljak, és kinek?

Fogd fel levélnek,

mi nekifeszült a szélnek

és elindul vándorolni.

Mint a mesében,

nekilódul szépen,

és rendre jön szembe éppen

három király,

meg három királyfi,

banya, kalapnyi törp,

mind orrbavágni

a gondolatot,

mi, minek tagadjuk,

elragadott és röpített,

mint levelet,

meg, vagy, meg nem írtat.

(Ringat a szél,

mint tomhanks filmen

tollat,

hogy tenyérbe érjen

pihenni.)

Nem voltál pihehulláskor ott,

se tenyér, se szélhozott levél

nem találkozott,

Miértis?

Hja, hogy éled életed?

Én is élem, és nem kérek

sehol, se bebocsátást,

bocsánatot,

meg semmit se nem!

Csak két kék-barna szem

kövesse ahogy száll levél,

szélben!

Ennyit -  ha ráérsz.

-csataloo-

BGJ.2008.02.24.