Heti nyertes:

Heti nyertes:

VÉGEREDMÉNY

VERS:

1. helyezett: 5-ös vers  Gemini - Csak nézel                        16 pont
2. helyezett: 6-os vers  dreaming58 - Holdfényes vers            7 pont
3. helyezett: 8-as vers  Gemini - Holddal beszélő                  6 pont
4. helyezett: 4-es vers  barnabby - H o l d a m                      5 pont
5. helyezett: 2-es vers  dreaming58 - Holdvilágos éjszakán    4 pont
                   7-es vers  barnabyy - Telihold                           4 pont

7. helyezett: 1.,3., 9., versek pont nélkül:  János - Holdtölte
                                                             János - Reszket a hold a tó vizén
                                                             dreaming - Holdas éjünk


 

PRÓZA:

1. helyezett: 3-as  Anyila - A kutatás                                                             15 pont
2. helyezett: 2-es  Donna Ihunte Mária - A hold meséi                                     11 pont
3. helyezett: 5-ös  Anyila - Egyiptom földjén…                                                 7 pont
4. helyezett: 4-es  János - Fél év telihold                                                         5 pont
5. helyezett: 6-os  Donna Ihunte Mária - A kütyü...                                           4 pont
6. helyezett: 1-es  János - Hontalanul (van oly eset, mikor nem kell a telihold)    0 pont

Gratulálok a győzteseknek.

Versek: 5 - 6  - 4     Próza:   3  - 5  -   4

Szavazok

Vers:   l:   8  ll:5  lll:2

Próza: l:2  ll:3  lll:4

Gratulálok mindenkinek:)) 

Vers: 5-2-4

Próza: 2-6-3

Vers: 7-5-8

Próza: 3-2-6

Szavazásom!

Vers: 5 - 6 - 2

Próza: 3 - 4 - 5

A heti listám:

Yers: 6, 8, 4

Próza: 3, 5, 4

Akkor én kezdem a szavazást???

Vers: 5, 4, 7

Próza: 2, 5, 6

próza-6

Donna Ihunte Mária - A kütyü

Hát ezt a napot is megéltem… A 100. születésnapom, és egyúttal nyugdíjba vonulásom alkalmából a munkahelyemtől egy társasutazást kapok ajándékba a Holdra.  A boldogságom leírhatatlan lehetne, de….

A dologban az a szép, hogy belém ültetnek valami pár milliméteres kütyüt, aminek segítségével létezni tudok a Holdon minden egyéb védőfelszerelés nélkül is. Kísérleti nyuszi lesz belőlem, ugyanis rajtam akarják kipróbálni élesben...  Nektek még így is tetszik ez a remek lehetőség? Mert én az aggódás jeleit veszem észre magamon…

Megnyugtattak, hogy semmi okom az aggódásra, mert az utat nem mondhatom ugyan le, de a kütyü a laboratóriumi körülmények között hibátlanul működött.  – Nagyon megnyugodtam!!!

2050 június 27 – az indulás napja. A csomagolással sok gondom nem volt, mert egyenlőre még a Holdon az utazási iroda által biztosított speciális ruházatot kell viselni. Megkértek, hogy semmilyen poggyászt ne vigyek magammal. Csak a beszállásnál derült ki, hogy tévedésből egy 102 éves öregür is megkapta ugyanazt az ajándékutazást, amit én … A szervezők némi tanakodás után úgy döntöttek, hogy ő is utazhat, mert valaki lemondta az utat. Beszállás után mindenkit rögzítettek a megfelelő pozícióban, hogy a gyorsulás a lehető legkevésbé viselje meg az utasok szervezetét.

Idegenvezetőnk elmondta, milyen kivételesen szerencsések vagyunk, hogy éppen telihold idején utazhatunk, mert így ritkán látható rejtett szépségeket is meglátogathatunk. Örömmel hallottam, hogy szállásunk a Hell Miksáról elnevezett kráter – hotelben lesz. Ez az egyik legszebb, kedves aprócska kráter, alig 31 kilométeres átmérőjével a Hold Föld felőli oldalán. Meredek, magas falai felől koncentrikus körökbe rendeződő gyűrűk alkotják egészen a kráter közepéig. Ezt a jellegzetességét használta ki a Hotel tervezője is. A gyűrűkbe épített szenzorok segítségével biztosítják a közlekedést a gyűrűk között kiképzett szintekre. Ha távolabbra szeretnénk menni, mindenki kap egy személyre programozott lunamobilt.

Probléma nélkül megérkeztünk. Az úton még sokáig csodáltam volna a Föld szépségét, ahogy egyre távolodunk tőle, de hamarosan meg kellett osztanom a figyelmem, hiszen a közeledő Hold látványa szintén lenyűgöző volt. Leszálláskor mindenki megkapta a hátra csatolható lunamobilját, előre beprogramozva a szálloda bejáratához. Sajnos csak menet közbe derült ki, hogy elcserélték, nem én kaptam meg a kísérleti kütyühöz beprogramozott járgányt. . A két készülék villogva, csörömpölve veszekedett egymással, ennek eredményeképpen csak a kráter közepéig jutottam el. Mivel a Holdon nincsen gravitáció, tehetetlenül lebegtem egyhelyben, és hálálkodtam szaporán az égieknek, amiért nem tudok leesni az alattam levő mélységbe.

Ahogy túljutottam az első ijedtségen, és vártam, hogy segítség ér4kezzen, lehetőségem volt alaposan megnézni a kráter szabályos gyűrűit. Olyan tökéletesek voltak, mintha gondos mérnöki tervezés után emberkéz alkotta volna őket… Nagy örömömre kiderült, hogy a kütyüvel fényképezni, sőt képet továbbítani is tudok a gondolat erejével. Mivel a földiekkel is közvetlen összeköttetésben álltam, elmondták, hogy tulajdonképpen  ilyen típusú feladatokat szántak nekem, Az egész utazás alatt képeket kell továbbítanom olyan helyekről, amelyek eddig hozzáférhetetlenek voltak. Ha én ezt már otthon tudom, sokkal lelkesebben, félelem nélkül vágok neki ennek az útnak. … Azért nem bánnám, ha végre szilárd talajt érezhetnék a lábam alatt.

Amikor már nagyon untam a várakozást, megkérdeztem, ugyan már miért is nem hozza ide valaki az én lunamobilomat? Ha valaki segítene,  ki lehetne cserélni a 2 járgányt, hiszen nem fenyeget a lezuhanás veszélye… Hogy ezek a tudósok mindent agyonbonyolítanak… Már 3 földi számítógép tervezte, hogyan tudnák átprogramozni a járgányomat, de, hogy valaki használja a józan paraszti eszét… 10 perc sem kellett és a szobámban néztem a saját felvételeimet a kráter belsejéről és csodás megmenekülésemről..

Igencsak meglepődtem, amikor özönleni kezdtek a gratuláló üzenetek, eddig ugyanis sötét árnyék takarta el ennek a gyönyörű kráternek a titkait. Teliholdkor mutatja csak meg, milyen szépséget rejteget magában..

próza-5

Anylla - Egyiptom földjén…

   Akkor is holdvilágos éjszaka volt…
   A telihold fényénél andalgott a két szerelmes fiatal a Nílus partján. Kéz a kézben, a sárgás-vöröses, vizes homokban meglátszottak lábnyomaik…
   - Miért van ez az ellenséges érzés? Miért kell szenvednie annyi zsidó embernek, itt Egyiptomban? - kérdezte  Fuzsitsa.
   - Kedvesem, az emberek ragaszkodnak a hagyományokhoz – válaszolta Apsusz. - Egyiptomi csak egyiptomival házasodhat. Fáraó, csak a vérvonalat követve választhat párt magának.
   - Igen, tudom… - hajtotta vállára fejét a lány, s hosszú haja szemébe hullott.
Így takarta el az egyiptomi herceg elől azt a pár könnycseppet, mely most gördült le napbarnított orcáján.  Apsusz mintha megérezte volna, megsimogatta Fuzsitsa selymes kékes-fekete fürtjeit:
   - Ne sírj, Kedvesem…, beszélek a Fáraóval!

   - Nem szeghetjük meg a hagyományokat! – dühöngött a Fáraó.
   - Mit is gondolsz kedves Fiam, Apsusz?
   - Nem tehetem… -  temette arcát két tenyerébe.
Tudta, hogy nem tud ellentmondani legkedveltebb fiának, ahogy annak merész, lángoló tekintetébe nézett.
   -  A papok hatalma…, a törvények…, az adott szó hatalma… - sorolta.
Majd lassan felemelte fejét, s a fájdalomnak nyoma sem látszott már arcán:
   - Én vagyok a Fáraó, egész Egyiptom ura! – szólt ellentmondást nemtűrő hangon.
   - Apám! –állt elébe Apsusz.
   - Tisztelem a törvényeket, tisztelem a hagyományokat, és ismerem a Papok hatalmát…, de szeretem őt… - állt előtte bátran, két szemébe nézve.
   -  Szembeszállok erővel, és hatalommal, Hercegnő lesz Fuzsitsaból, még ha zsidó származású is!
 

Pompás volt az esküvő, a hatalmas tömeg hajlongott  a Fáraó, s családja előtt. Az aranyberakással díszített faszekerek lassan gördültek előre, mikor valaki egy követ dobott a fiatal ara elé. Majd úgy záporoztak a kövek, mintha csak eső esne.  A lovak megrettentek az aranyveretes, csillogó hintók előtt, és a „kőzápor” szétválasztotta az uralkodói nászmenetet.
   - Fuzsitsa!
   - Apsusz! – kiáltozták az emberek, és hirtelen nagy lett a felfordulás. A nők jajongtak, a férfiak kiabáltak, és imádkoztak… 
   Csak a Fáraó hallgatott.  Ő mindent értett… Az ég felé tekintett, fel a messzeségbe…
   - Amiért szembeszálltatok akaratommal, feltartottátok az esküvői szertartást, most szembe kell néznetek  az Istenek haragjával… - mennydörögte.
   Majd széttárt karjait lassan a magasba emelte.
   A Nagytéren  összegyűlt egyiptomiak, zsidók, és Ukar város minden lakója az eget kémlelte…
Mi lesz most?…  S, akkor bekövetkezett az Istenek haragja. Köztük is, a Napisten Ré, elhagyta az egyiptomi népet, és sötétségbe borult a város…  Az emberek térdre borultak, és úgy imádkoztak, hátha megbocsátanak az Istenek, s visszaadja Ré a fényességet Egyiptom földjén.
Imádkoztak, és könyörögtek.
   - Te győztél, Fiam, Apsusz! Az egyiptomi nép tisztelni fog, és te méltó Fáraója leszel Ukar városának, és egész Egyiptomnak! – szólt a Fáraó, és magához ölelte legkedveltebb fiát, s annak hitvesét.

 A Nílus sárgás-vöröses homokját a hold  fényesen világította meg, ahol a szerelmesek vidáman nevetgéltek, s tervezgették jövőjüket. Gyermekről, és nagy  családról álmodoztak…

próza-4

János - FÉL ÉV TELIHOLD ! 

A 'CsodaGrönland'  utazási iroda ügynökei ellepték
a Délii sarkot , prospektusaikban ily csábító ajánlattal +++  Ez alatt
nem irritálja szemetek a Nap sehol ! Be is dűltek sokan ennek,
sok-sok család a cókmókját, a pereputty segédelmével, összeszedte.
Felültek egy hajóra, de őket ez csak a Horn fokig vitte.
Ott átszálltak egy repülőre, az őket Párizsban letette. Hát az Q-blama
volt, bundában, ott az Elysé palotánál nézezelődni, + a bőrönbjükben
vagy 20 kiló fagyasztott heringgel, az Eifel toronyra feltotyogni, lejönni.

De láss csodát-épp indult egy sarkkutató expedíció-arra a kataplánra
még épp felférfértek. Az északi svéd-finn partoknál viharba kerültek, többen
dupla kereszet vetettek. A főgóréjuk nem esett kétségbe: vágjunk léket
e szarba, ugorjunk a tengerbe-de a zabálni valót, mobilokat itt nem feledve.
Persze aki úszni tud az 'árral'- az bárhol megél-főleg ha mindenhol vastag bőr
borítja testét,  + ha van bőröndjében, mely a vámon átcsúszott, néhány rúpiája.

Kiúsztak a jégborított partra, az eszkimóktól kutyaszánokat béreltek, persze
kért ár tizedét fizetve.Gallopoztak-lesve az északi fényre (ez az mit mindenki
erre az útra befizető delikvens, ingyen megnézhet). A hatos metrónak csak a
csalagútja volt ott még kész, emiatt a kutyaszán bérlése jó ötlet volt,sok-sok
pacsit is kapott emiatt a főgóré-direktor ! Fogyóban az elemózsia, habár más
telkén vagyunk, üsse(bánja) kánya-anyósom sem tesz borsot a lekvárba,
léket vágtak, onnan zabáltak.

Szirénázva, motoros szánon jöttek-jöttek a zsernyákok, ütlevél, beutazási vízum... !
Hoppááá...a góré-utazási irodából- már  egy helikoperről intett pá-pát !
Bezsuppolták őket egy jégkunyhóba, a kutyák kint maradtak, kérték  hadd
jőjjenek be azok, ha már káhyha itt nem vagyon, melegítenének addig, mig a
központifűtésszerelő megjavítja a csapot .

A visszatoloncolás költsége, oda honnan jöttek, éves kerete lenne ezen rendvédelmi
szervnek. Jól van na, maradhattok, halat mit fogtok , mivel itt nincs tűzgyújtási tilalom,
azokat meg is piríthattok.

Amiatt, hogy a góré elvitte összes pézük, visszautazni -saját zsozsóból- nincs
semmi esélyük.Ha netán az északi sarkon jársz, ne csodálkozzál ha néhány pingvint látsz !

próza-3

Anylla - A kutatás

    Mikor először megpillantotta, maga sem akarta elhinni, amit lát.
A különböző,  speciális lencsékkel ellátott távcsövön keresztül meglátta a …Csodát…
Régóta várt a Doktornő erre a pillanatra…
Érezte, hogy most átütő sikert fog aratni a felfedezésével…
   - „Igen, ez az…” –nézett maga elé elégedetten.
   Az Obszervatóriumban  nem egyedül dolgozott.  A kutatói munkában, négytagú Team segítette a Professzort, akit nagy tisztelet övezett, mind tudományos-, mind olvasói-körökben.
Emma, Édesapja nyomdokait követte, így került be a csoportba, és fiatalkora ellenére megbízható, állhatatos, és kitartó munkatárs volt. Nem is tétovázott tovább, hamar felhívta a Professzort:
   - Áron Tanárúr! …Megtaláltam, …amit hónapok óta keresünk…
Emma alig tudta visszafojtani izgatottságát, mely hamarosan a professzorra is átragadt.
   - Mondja már, mi történt?
   - Telihold van, és teljesen tiszta az ég, a csillagok fényesek… - hadarta a Doktornő.
   - A teljes-kerek holdképen, tízezres nagyítás alatt, tisztán látszik…
Szemei elhomályosultak, ahogy kimondta:
   - … A Kráterünk… 
   - El is neveztem …Elisho Kráternek – suttogta.
Hosszabb csend következett. A Doktornő lélegzetvisszafojtva várakozott.  A vonal túlsó végén, azonban csend volt. Hirtelen a távcsőre pillantott, mintha még mindig nem hinne  a számításoknak, és a fantasztikus eredménynek.
   -  Csodálatos a felfedezése! Gratulálok, Emma! – jutott szóhoz a Professzor is, majd mintegy magában morzsolgatta a szavakat:
   - E - lis - ho  Krá-ter…  Ez nagyszerű!...

   Három héttel később a Szálloda halljában futottak össze.
Nemrég még Emma gondosan csomagolt, és édesapja fotóját is a bőröndjébe tette.
   - „Apa emlékére…!” – tűnödött el, és elmosolyodott.
   A Kongresszusi Palotában, este 8 órakor fedték fel a  tényleges adatokat…
Az előadás pontos és hiteles volt, ellenőrzött számításokra épült. Az értő közönség figyelemmel hallgatott, a Team bármelyik tagja szólalt fel. A vetítőn megjelent képek önmagukért beszéltek. Több tudóskolléga elismerően bólogatott, miközben fejszámolást végeztek. Láthatóan, el voltak bűvölve…
   - S a legfontosabb momentum - folytatta Emma, - a Kráter hat havonként, telihold idején látható csupán. Öt hónapig nem észlelhető, még teliholdkor sem, mert a Brato kisbolygó árnyékában bújik meg.
   Ováció, és óriási taps követte a beszámolót. Az emelkedett hangulat rányomta bélyegét az estre, és kötetlenül beszélgettek még vacsora közben is…

   Édesapja fényképére pillantott Emma, s arra gondolt,  ha most ő  is itt lehetne… Lassú könnycsepp gördült le arcán.
   - „Utaznia kell!”- gondolta, s máris csomagolt.

   - Apa! Megtaláltam! Az Elisho Krátert, amit oly régóta kerestél… - suttogta a kórházi ágyon fekvő férfi fülébe.
   - Tudom,  érzem, hogy hallod, amit mondok… Ugye örülsz?
Enyhén megszorította a másfél éve kómában fekvő beteg kezét, s párnájára hajtotta fejét, szinte együtt lélegeztek. Szívéhez emelte apja tenyerét jelezve, hogy ő még nem adta fel.
 

   Hosszú percek telhettek így el… mikor Emma mellkasát lassú mozdulattal simogatta meg a hófehér kéz…

próza-2

Donna Ihunte Mária - A Hold meséi

 Szia Mama! Megjöttem! Ma én mesélek Neked. Jó lesz? - mondta egy-szuszra az unokám, ahogy belépett az ajtón. A kabátját szokás szerint csak ledobta, és már sietett is a konyhába.

- Ma almás pitét sütöttem neked!

- De jó! Köszi! - és már repült is felém egy puszi. - Képzeld, megnéztük az osztállyal "A dzsungel könyvét"! Azt hittem, dedós mesét csinálnak belőle, de tök jó volt. A haverokkal végignevettük az egészet. Ne tudd meg, milyen jó beszólások voltak. Pedig először olyan gáznak éreztem, hogy mit keresnek az ötödikesek a bábszínházban...

- Én a musicalt láttam a színházban. Volt benne egy új figura: Csil a kondorkeselyű. Fantasztikusan nagyot alakított a temetkezési vállalkozásával. Még most is nevetnem kell, ha rá gondolok.

- Nekem Maugli tetszett, meg Balu, ahogy megtanította az állatok nyelvén beszélni... Tényleg Mama, a farkasok miért éppen teliholdkor tartanak gyűlést a dzsungelben?

- Ez nagyon érdekes kérdés. Számomra mindig volt valami rejtélyes, valami izgalmas a Holdban, bár lehet egészen egyszerű magyarázata is. Talán csak jobban megvilágítja a Hold ezen az éjszakán a farkasok gyülekező-helyét. Tudod mit?! Ma éppen holdtölte van, menjünk ki a folyosóra, nézzük meg! Talán te is érdekesnek találod.

A Hold már nagyon várta a ma esti találkozást. Talán nem könnyű elhinni, de szeret barátkozni, beszélgetni, és mindenkivel nagyon kedves. Most is kinyújtott néhány sugarat, hogy megsimogassa a folyosóra kilépő gyermeket. (Mi már régóta jó barátok vagyunk. Kislány koromtól beszélgetünk, vagy csak együtt gyönyörködünk a csillagos égboltban.) Elérzékenyült, amikor arra gondolt, hogy ma este újra elmesélheti a történeteit. Barátságosan ránk mosolygott. Lentről úgy látszott, mintha az egész Hold egy hatalmas kerekképű mosolygó Smile lenne. Jó volt hinni, hogy talán egy kicsivel közelebb is ereszkedett hozzánk. Mosolyogva intettünk vissza, ezért újabb simogató sugarakat küldött felénk, majd mesélni kezdett.

Mintha vetítést látnánk, hirtelen megjelent a tenger, és nyújtózkodni kezdett a Hold felé. Egyre magasabbra és magasabbra törekedtek a hullámai. Szerette volna megérinteni a Holdat, vagy a lehetséges legközelebb kerülni hozzá. Időtlen idők óta barátok ők, szeretik is egymást, az elérhetetlen távolságot azonban nem tudják leküzdeni.  Szeretnék átölelni egymást , de sajnos csak a Hold simogató sugarai érik el a hullámok taraját. A tenger vágyakozását mi emberek másképpen magyarázzuk, dagálynak nevezzük..

Új történetbe kezdett. Egy farkasfalka rohan az éjszakában a mély szakadék felé. A Hold kétségbeesetten próbálta figyelmeztetni őket a közelgő veszélyre. Kiabálni szeretett volna, vagy gyorsan valami akadályt építeni, hogy eltérítse a falkát... Próbálta segítségül hívni a szelet, hogy néhány kidöntött fával zárja el az útjukat, de sajnos a szél éppen gyengélkedett... Az utolsó pillanatban jutott eszébe a megoldás. Minden fényét összegyűjtötte, és teljes erejéből világított a veszélyes szakadékra. Alig hitt a szemének, de még villogni is tudott, hogy még feltűnőbb legyen. Sikerült! Időben észrevették a farkasok, és megmenekültek a biztos pusztulástól. (Meglepődve láttuk unokámmal, ahogy  még utólag, - mesélés közben is belesápadt a Hold a nagy izgalomba.)

Ezt a segítséget köszönik meg vonyításukkal a farkasok minden teliholdas éjszakán. A falkavezér javaslatára ezen az éjszakán gyűlést tartanak, hogy az utódok se felejtsék el megköszönni a Hold segítségét, és megbeszéljék a falka ügyes-bajos dolgait... 

Egymást követték a történetek, gyorsan elérkezett a lefekvés ideje is. Már az ágyban a jóéjt puszi után a fülembe súgta az unokám: 

"Köszi Mama! Mondd, hogy tudsz te ilyen jó fej öregasszony lenni?"

Mindezt tette annyi szeretettel a hangjában, hogy ezért a mondatért, még azt is örömmel vállalom, ha öregasszonynak nevezett.

Hiába no, a gyerek a világ legőszintébb embere. Teljes szívéből tud szeretni. Ha ő azt mondja… egyedi vagyok a világban, akkor az úgy van, csak úgy lehet! Vannak szavak, mondatok, amiket soha nem felejt el az ember, míg csak létezik ezen a világon!

Ez, egy ilyen mondat volt – tőle, nekem. Csak álltam, néztem ragyogó szemeit, és ha a többi mese is, ezen mondata maga a valóság, mitől igazán boldog egy nagymama lelke.)

vers-9

dreaming58 - Holdas éjünk

Tündököl az ég zenitjén
ezüst-tányér holdunk,
belopódzik ablakunkon
kósza fénysugár,
tovasiklik tétován
és kilesi a titkunk,
szemérmetlen huncutul
kutat vágyunk után.

Sóhajomba csomagollak
némely édes éjjel,
fényvirág nyit bőrömön
gyengéd kezed nyomán,
bűvölsz szelid szavaiddal,
repítesz a fénnyel,
rebbenő kismadár lettem
lágy hangod mámorán.

MINDENKI FIGYELMÉBE...

Többen jelezték, hogy a szavazást nem tartják tisztának, mert a baráti infók alapján nem tiszta a verseny. Én nem tudok se pro, se kontra nyilatkozni, csak eleget teszek a kérésnek és újra kérek mindenkit, hogy csak az írásokat értékeljék konkrétan és ne legyenek tekintettel az íróra, valamint ne tegyen a valóság mögé egy elképzelést - mármint az írás eredetére vonatkozóan.

Köszönöm, hogy betartjátok a "játékszabályokat".

vers-8

Gemini - Holddal beszélő

Sokszor oly fényesen ragyogsz,
hogy hihetném, boldog vagyok,
de számban tél ízét érzem,
jégarcod fagyos az égen,
mint a kóbor farkas nézlek,
vonyítok hozzád, s nem érted,
az ének vágy, gyötrő éhség,
hideg van, éji sötétség,
földre hulló fénysugarad
hóra vetíti árnyamat,
vonyítok kietlen szirten,
hol neked szól dalom minden
csöndhasító hosszú hangja,
s míg fönt öntelten ragyogva
csillagok között vándorolsz,
lent egy árny ágyához osont
álmodni forró fényeket.
Jó éjt, telihold, ég veled.

vers-7

barnabby - Telihold

Miért nézlek úgy, s vágyom látni a sötét oldalad?
Gondolatom játszik, majd  a semmibe száll, s ott marad.
Lebegve, por-ködöt von a súlyával köréd.
Ó,a hegyek! Ahol lovas vágtat mindig, s az ég
fellegekből fodroz rá könnyű keszkenőt.
Töröld le bús képed lovag! Lábad
is nyújtsd ki most, a fényben reszketőt...

Fordul a hold. Innen látni a lelkét,
oly meztelen... Ijedten riad rá
tekinteted...ma minden bús szív felnéz
ha halálba vágy’ az a sok esztelen ...
Tettüket így igazolva, hogy ez csak a Te bűnöd,
mert kiteljesedtél, mint a céda aki megesett...
Sarlatán vagy! Kókler, csepűrágó rossz bohóc!
Barátaid a félénk farkasok, és a mindig hű ebek.
Veled duzzadnak meg az erek, s dagadnak a folyók.
Visszatérnek lidérces álmaid, s ha fogyni látszik, elhagyod...
Ma még rád szállnak csupasz csontdenevérek,
ébrednek vad vágyakkal szívni a véred és nem álmodod.
Rejtelmes világba tévedsz, ma van  Telihold.  Rád csorog,
démonod. Benned virágzik, csendben szűköl, s te ápolod...

vers-6

vers-5

Gemini - Csak nézel...

Csak nézel ránk rendületlenül,
szemed fehér parázs az éjben,
világít a végtelen égen,
magányosan, mégsem egyedül.

Körötted csillagok ragyognak,
meseország ott fenn az égbolt,
hol örökös király vagy vén Hold,
idő téged el nem sodorhat.

Néhanap együtt virrasztunk mi,
álmatlanok s a fényed titok,
csak csodállak ezüst telihold,
és látom csillagaid hullni.

Csöndesen kialvó gyöngyszemek,
talán mind fénylő-tűnő könnycsepp,
embereket sirató könnyek,
hisz Isten adhat és elvehet.

Amikor lehunyod hószemed,
szép sarlóvá szűkül az éjben,
mintha mosoly lenne az égen.
Aludj Hold, álmodd a fényedet.

próza-1