Kedves Jánosom!

Az ember hatvan év felett már ne "virgonckodjon", mert, hogy könnyek nélkül, fájdalom nélkül nem lehet megúszni kedvesem.,hosszú percek - mit percek, órák múltán- látom lelki szemeim előtt, hogy elindulna az ember, de egyet előre, kettőt hátra és újra vissza az ágyra. Kezdheti az ember előlről. Nos a konyhába kipenderedés sem olyan egyszerű mutatvány, én meg szoktam keresni a legrövidebb utat, de sajnos nincs alternatíva.

No igen, az ötdekás fakanál visszavarázsolása a kézbe. Ez aztán a mutatvány! Én ilyenkor elmormolok öt-hat-hét-tíz miatyánkot - jelzem imádkozni a szó szoros értelmében nem tudok, de ilyenkor tudok a fene enne meg, igaz, hogy a druszád rám szól, hogy "édesem, hogy beszélsz, moderáld már magad", no aztán az összes keserű könnyemet rázúdítom nyomdafestéket nem tűrő "zene" kiséretében. Belerugok kettőt-hármat a fakanálba, persze, hogy csusszanjon már arrébb egy kicsit, hogy a gáztűzhelyben meg tudjak támaszkodni és spárgába valahogyan le tudjak ereszkedni. Leereszkedni letudok, a fakanál már a kezemben, no de a visszaút, hogy újra felvegyem a talajhoz képes a merőleges pozitúrát, az istennek sem jön össze, hiába "imádkoztam", no persze, lehet, hogy nem jól, jót szóltam. Valószínű. No ekkor szokott a Druszád kirohanni és a segítségemre siet, kétszer-háromszor még talajt fogok és összevissza püfölöm a fakanalat.

Szóval lelki szemeim előtt láttam a tortúrádat, láttam Nejed íriszében keserves, bánatos tekintetedet, láttam a "kushadást" a "mosthalok meg" figurát és tudom, hogy miről beszélsz.

No de van Nektek az a "csodakrémetek", gondolom megkérted a Nejedet, hogy most ő kezelje a tubust. Mert ilyen korban már más megoldás nincs, csak a tubus.

Jánoskám nagyon tetszett ez a prózaversed, vagy versesprózád, tök mindegy, hogy "minek nevezzelek" öniróniával, kesernyés humorral - de mégis csak humorral pozitívan - átszőtt írásodhoz szeretettel gratulálok!

Ne mondd, hogy sok a rizsa, de ennyi kikívánkozott belőlem, pedig nem vagyok "bőbeszédű" egyébként csak írásban.

Pussssssz!

Pirosodik az alja alighanem a szél idehoz néhány csákányt !

Etessed a...szóban nem vagyok szószátyár ? Ja...

Szegény Janinak azt mondod: menj már innen a picsába...idegesítesz!
és akkor nem kell hozzá a rizsa, miért, hova -ő elhúz mint a vadliba...

Kb ez az elképzelésem egyes szituációkról.
Ha tévedek, bocs , küldök képeket stb-kanossza...

Pussz !

Őszintén szólva úgy vélem, prózában jobb lett volna kedves János. A múltkori versből úgy éreztem, a Kedvesednek van lumbágója!  Szülés óta nálam is sajnos visszatérő, nem várt "vendég"...

Kedves János!

Először a vershez: nem vers, csak sortörésekkel ellátott szellemes próza. Szokatlan, hogy elsőre érthető. Mi történt János, ennyire fáj, nem is tudtál a kínaira fordítással foglalklozni? Most akkor mit fejtsek meg? 

A témához: Nem kell ehhez 60 felett lenni. Engem évtizedekkel ezelőtt ért hasonló eredményű sportsérülés, 6 hétbe és közvetlen gerincbe adott injekció-sorozatba került a talpraállás. Páromat is érte 17 évesen sportos gerincsérülés,  ezt egész életében nyögi. Élő példák vagyunk arra, milyen egészséges a sport.

Gratulálok jó írásodhoz DRUSZÁM, át tudtam érezni a fájdalmadat.

Üdv.: Jani