Tudom, valahol ott vagyok,
akkor is ha hallgatok,
valahol kedvedre álmodsz,
és ha rosszul ébredsz - vádolsz

elrontottam álmod,
kávéd se várod

végig görgeted - kevés a történet,
mert mi írtuk ezt a szerelmet,
nem irányítottuk, együtt álmodtunk,
néha bilincsét viseljük - szabadulunk?

vagy ha szabadon élünk,
a rabságba menekülünk?

az az első csók íze letörölhetetlen,
az első ölelés tüze felejthetetlen,
ég benned, helyettem kispárnád öleled,
aztán máshoz bújsz és az egészet felejted

felejteni akarsz - de jön egy pillanat,
valahol feltűnik egy furcsa kép, egy pad,

nem tudsz lépni, leülsz, szemed lehunyod,
azt a nyári csendes éjt újra álmodod,
mikor elég volt egy tétova mozdulat
és repültél - lelked-tested kitártad

meglehet már szégyenled,
de érzed, ma is ott vagyunk - velem-veled

az a pillanat ott maradt és a pad
őriz minket, rá létezésünket pakoltad,
az időkben mint örök mementót,
hol megpihensz és MI-t újra álmodod

de belefáradsz, az idő száguld, múlik,
a lélek talán álmodik, de a test vágyik

dönt a józan ész, vágysz - lennél merész,
mert örök lázadó vagy, de mégis félsz
és hozzábújsz a biztonsághoz, nem álmodsz
s hogy megvédd magad - fáj, de - engem vádolsz