Rengeteg irodalmi találkozón vettem részt az ország különböző pontjain, s többször volt, hogy otthonomba szerveztem meg az eseményt. Ilyenkor, nem csak e Hazából, de még külhonból is jöttek alkotók, így személyesen is megölelhettük azokat, akikkel naponta olvastuk és véleményeztük egymást. De olyan is volt, hogy kölcsönkértem egy kisbuszt, és a pécsieket én vittem Budapestre a találkozókra.

A CINKE program honlapja 2008.07.11-én nyílt meg a művészek előtt. Úgy gondolom, évente legalább egyszer, lehet az bármilyen messze is Magyarország területén, érdemes Pécsre utazni, hogy megismerjük egymást. Meghívásra felléptünk már számos helyen. Kultúrházakban, református templomban, más rádiókban. Tartottunk, és tartunk nagyszabású fesztiválokat, Antológia átadó ünnepélyt, kiállításokat, népfőiskolai előadásokat. A keleti városrész tizenegy óvodájának évente legalább egyszer bábjátékkal kedveskedünk. Kétheti rendszerességgel az irodalomé itt a főszerep, lehet az önálló könyvbemutató valamelyik CINKE tagnak, akinek újdonsága jelent meg, vagy megemlékezés, de nem telik el úgy egyetlen rádióadás sem, hogy a társaságból valaki ne szavalna az itt publikáló alkotóktól.
Az év ötvenkét hetéből, nagyjából harminc alkalom adódik mindenkinek, hogy kiválassza a neki legalkalmasabbat az utazásra - találkozásra.

...Ezért nem fogadom el a távolságra való hivatkozást.

Persze, vannak alkotók, sőt, közönség is, akik ezt megteszik, és más ország szülöttei, vagy kivándorlói is rendre el-eljönnek közénk. És olyanok is akadnak, akik tizenkétezer kilométert repülnek, csak hogy nálunk állítsák ki a műveiket, vagy olvassák be a rádiónkba legújabb versüket.

Mindenkit szeretettel várunk! (Még a szálláshelyet is meg szoktuk oldani.)

Tehát, évente egy alkalom az sok?..

Dsida Jenő

Szeptember

Pirosodik a vadszőlő-levél.
Most megint régi leveleket olvasok.
Délután hideget fúnak a völgyre
a halaványkék havasok.
A hunytszemű, kisanyás békességet
most újra meglelem,
a békét, melyet úgy megédesít
krizantém-illatával a végső sejtelem.

Ha most jönnél, kezem csak így maradna,
ahogyan itt a térdemen henyél.
S azt mondanám:
Pirosodik a vadszőlő-levél.

1934

Kedves Zoltán...nagyon szeretnék elmenni,de tőlem független okok akadályoznak. De minden jót kívánok mindenkinek aki el tud menni. Róza