Dórikám! Ez a visszavágó meccs!

Én is akartam már Neked többször írni, hogy nekem is feláll az összes nemlétező ,a sok vértől, hullától, haláltól, dögtől, hullaszagtól, amit az elmúlt hetekben produkáltál. Holott olvastam én tőled valamikor gyönyörű szerelmes verseket, komoly, filozófikus elemzéseket, ragyogó prózákat, ezeket hová süllyesztetted?Nekem van egy áthidaló javaslatom, kettőnket ötvözni kellene és kijönne belőlünk egy harmadik talán ami minden kritériumnak megfelelne.Jó, ha nem, hát nem, nem erőltetem.

No mindegy, ha ezt a kommentemet elolvasod, ki fog derülni feketén fehéren, hogy ki utál kit? Mert, hogy ezután Te úgy megutálsz,  ha még eddig nem tetted meg,hogy várhatlak én ott a bárunkban háromszáz évig még, akkor sem fogsz jönni felém. Jól sejtem? Bár azért Neked is megszólal a csengő a szívedben én úgy gondolom, ami tavaj decemberben oly' szépen muzsikált. "Vigyázz rám kérlek, mert én nagyon megkedveltek és jó helyen leszek a szívedben". Te írtad egyik versed alatt az én kommentemre, és ez az üzenet nekem szólt, és én megigértem, csak közben te eltávolodtál. No mindegy, ez már történelem és én bízom abban, hogy idén is ismétlődik a történelem úgy december táján, a szeretet ünnepe felé közeledve.

És most a versedről, mint mondanivaló. A keselyűk már csak ilyenek, de el kell kerülni az útvonalaikat. Ki lehet őket cselezni egy kis életkedvvel, vidámsággal, szembe zúdítani őket egy adag mosollyal - tudod mennyire utálják ?-, optimizmussal.

No figyúzz, megkérdezem a bírót, hogy hogyan állunk, mi az eredmény, hogyha O:O, akkor jók vagyunk nem? Nem kell még egy visszavágó mérkőzés.

Dórikám, az is t'án oly mint magára hagyott tojás...amiből élet is lehetetett volna talán(y)..

MINTHA LÁTTAM VOLNA a képet régebben...valahol...

Félreértettem, a képpel már képben vagyok...

Pusssz.

Pusssz.

Ja, egy kis videó....

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&frm=1&source=web&cd=3&cad=rja&ved=0CD8QFjAC&url=http%3A%2F%2Fwww.kalkulus.hu%2Fblogs.2733.Hogyan%2Bt%25C3%25B6ri%2Bfel%2Ba%2Bstrucctoj%25C3%25A1st%2Ba%2Bd%25C3%25B6gkesely%25C5%25B1%253F&ei=0DxSUqvEFKuX0QX_w4HICg&usg=AFQjCNGUk-ky11OIK1MjiUr5QXzZ2c9kgQ&bvm=bv.53537100,d.d2k

Látod, Dórikám, erről beszéltem. Ha most itt lenne a versed alatt kétszáz hozzászólás, az lehet, hogy mind a kétszáz különböző mondanivaló lenne. Mert - még abból a versből is, ami egyértelmű(nek) látszik, ki tudnak hozni az olvasók többet, mert mindenki a saját szemszögéből, netán tapasztalataiból itél-, hogyne gondolna mindenki mást, főleg, ha nem kristálytiszta. Jánosunk vélt felfedezni benne optimizmust (elbújtatva) és mellényúlt. Mert kevés volt az info, pedig mivel csavaros az észjárása - Őt is nagyon nehéz követni sokszor, mert félinformációkat közöl - neki egyből vágni kellett volna, hogy mi a pálya. Vágta volna is,ha több lett volna az információ.

Csupán csak azért volt referenciális az olvasatom Veled kapcsolatban, mert kevés információ állt rendelkezésemre és asszociálnom kellett valamire, valakire átvitt értelemben. Én a hangulatra fókuszáltam és arra gondoltam, hogy mi késztetett téged erre a borzalom megírására, biztos a hangulatod, de a kiváltó okot nem ismertem. No de ha beleszőtted volna valamilyen formában a magára hagyott kislányt, aki a dögkeselyűk martaléka lett, egyből kivilágosodott volna a kép és nem lett volna referenciális az olvasatom. Lehet, hogy én hülye vagyok - nem vitatom -, de nekem mindig szeretett elhúnyt Barátom (Szűcs István) szavai jutnak az eszembe, amikor leírok egy förmedvényt. Ő mondta mindig nekem: "úgy írj Évivirág, hogy azt mindenki megértse, a nyolc általánost végzett segédmunkástól az egyetemet végzett professzorig. Nem kell ahhoz cirkalmazni, egyszerű, normális szavakkal nagyon sokmindent ki lehet fejezni ami érthető." És tulajdonképpen igaza volt, ezért szerette olvasni a verseimet. No most én ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak így és jó egy vers, nem, hiszen olvastam én már nagyon sok szép verset, mely verstani kritériumoknak nem felelt meg ugyan, de a mondanivaló tutira megfogott. Visszakanyarodva a Te versedre, biztos, hogy jobban megfogott volna a mondanivalód, sőt! ha jobban kibontod, akkor más "élményt" nyújtott volna, ez evidens. no azt hiszem, hogy eleget pofáztam (rizsáztam), de azon felbátorodva, hogy szereted, ha megfogalmazódik rendesen az olvasó véleménye, mit vált ki belőle (m) , tettem tiszteletemet istételten Nálad.

Ui.:Rengeteg segítséget kapok egy másik portálról - ami a prózáimat illeti - és teljes mértékben olyanok az instrukciók, melyet Veled is megvitattunk annak idején...ezt csak azért írtam, hogy már a "haladó" csoportban vagyok...jó, nem érdekel, tudom...

Puszi. Évi

Kedves Dóra!

Sajnos ilyen világban élünk...

Szeretettel, Éva

Dórika!

Ne haragudj, de csatlakozom Évihez, én sem birom végig olvasni verseidet, melyek ilyen

morbid ténájúak, hullák, a multkor egy gennyes seb, egész napom oda lett!

Szerintem egy vers legyen kedves, szórakoztató, de ne boncteremről meg az

afrikai éhező gyerekekről szóljon. Sajnos tudjuk, hogy bizonyos helyeken léteznek,

segítünk is ahol tudunk,/Vöröskereszt, UNICEF/, de nem szórakoztatóak a versek ezekről!

Üdv: Piroska

Szerintem Dóri zsigerből ír, nem az a tizenkettő egy tucat típus, és ez dicséretes. Tematikailag bizony a morbid ugyanúgy lehet egy vers motivációja, mint bármi szirupos emóció vagy akármi. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más tetszik, egy alkotás tartalma, szavai elsősorban szubjektív énünkre hat, tárgyilagosan a verstani vonatkozásokat tudjuk értékelni.

Vannak művek más művészetek terén is, pl. egy festmény, egy szobor, egy zenei produkció, amit lehet nem értünk, de annyi mindent nem értünk az életben, na és? Ilyenkor elég érezni, kikapcsolni a tudatot és hagyni hatni az alkotást. Aztán vagy borzongás a csodától vagy brrrrr a borzalomtól vagy semmi, de kár mindig mindent megérteni akarni, úgyis hiába...

Dóra

Offline

Csatlakozott: 2012/08/21

Személyes üzenet küldése

 

Évikém! Ettől a "zenétől" a nem létező szőrszálak is felálltak a hátamon. Ugye nem gondolod komolyan? Oké, értem én a szimpátiát, "kicsi szivem", de már többször akartam írni, hát most megteszem. Szeretnék egy olyan verset olvasni tőled, amiben nem szerepel a pici, kicsi szívem... Csak az én kedvemért? Csak most? Utálsz? Egye fene! Ezt még megemésztem!

Kedves Gemini!

Persze, hogy "zsigerből" ír, ez egyértelmű. Egyik "tizenkettő egy tucat" versem kommentjére reflektáltam, úgy, ahogy...Dórika.Ez is szubjektív vélemény, mint az enyém.

Szeretettel: Évi

Kedves Dóri...

Jó szokásom ellenére most nem csak a verset olvastam, de a hsz-eket is....mivel feltűnő a hosszuk........és nem csak a vers, de a hsz-ek is reagálásra kényszerítenek....bár az eddigi igen negatív megítélésem azt hiszem tovább viszem majd a mínusz felé.......de ismertek......a véleményem nem tudom magamban tartani...

Nos, maga a vers: "látni és láttatni" ! Birtokában vagy annak a képességnek ami keveseknek adatik meg. Nem kellett látnom az "indító" képet ahhoz, hogy "érezzem". Ahogy ezt megírtad bennem képeket "vetített" és érzeteket keltett. Rövid vers igaz....mégis hihetetlen mélységek tár fel az életből. A tehetséged mutatja (vagyis nem tehetség ez már Dóri, Te már költő vagy). Nem udvarolok, ismersz, őszintén írom a véleményem mindig (mégha sokaknak nem is tetszik időnként). Tudod naponta kb kétszáz verset olvasok el a "ma költőitől" (részint ez a dolgom mint főszerkesztő). Sajnos javarészénél mást se látok, mint a milliószor megírt sztereitípiák beöltöztetését más göncökbe, a tündi-bündi "jaj de szeretlek - jaj de szeretsz" nyalakodást, vagy éppen igyekszem kimászni a rámzúduló közhelyek, a tonnás súlyú toposzok alól. Már herótom van amikor ilyeneket olvasok: feledés homálya, halovány fény, néma kiáltás (ez ráadásul értelmetlen is), elvetélt remény, vágyódó szemek, távoli horizont, édes kín, fájón gyönyörű, szikrázó víztükör, viruló szépség, halálos ölelés, ölelő kar, pokoli fájdalom, áradó szerelem, verdeső szív, csorduló patak, bús melódia, rögös út, lágy dallam, sötét felhők, súlyos szavak, könnyáztatta arc, hűs csepp, kék égbolt, nyári napsugár, szép álom, vágyunk tüze, bús lélek, üvöltés csendje, csendes fohász, haldokló lélek, ellobbant gyertya, kongó üresség, csendes fájdalom , szürke fellegek, rozsdás sínek, rózsaszirmok, dallamok, könnyes szerelem, pláne ha CSAK ILYENEKET olvasok egy versben. Persze egy-egy lehet megfelelő szövegkörnyezetben, de sajnos legtöbben meg akarván úszni a munkát, a legkézenfekvőbb, legegyszerűbben elérhető elemeket választják ki a nyelvi eszköztárból. Magyarán, sekélyessé válik írás. A közhely, persze, legtöbbször igaz, sőt még szép is, azonban erejét vesztett kifejezés, így a művészi hatás és a gondolati mélység rovására megy.

Persze most nekem is lehetne válaszolni, hogy akkor én vajon miért használok magam is sztereotip közhelyeket. Rövid a válasz, Tehetség hiányában és lustaságból. Néha sikerül kikerülnöm a csapdát, de nincsenek illuzióim magammal kapcsolatban (nem kell cáfolni, én jobban ismerem magam mint mások....ha válaszolsz akkor ezt hagyd ki abból).

Az utolsó öt sorod ledöbbentett.....ott valóban az igazi költészet köszönt rám.....nem tudok jobb kifejezést találni: DÖBBENETES.

Szóval gratulálok...és sok-sok ilyen alkotást kívánok.

Üdv:

Imre

(ui: ha indítasz egy blogot "verselemzésre" én partner leszek)

Hú, Imre! Ezeket a csodás toposzokat a versek olvasása alatt kigyűjtötted magadnak, vagy annyira beléd égtek, hogy most egy lélegzetvétellel képes voltál felsorolni? Mindenesetre mentem a listát, nehogy a csapdájukba essek.  A költőiséget illetően fenntartásaim vannak, (mint ahogy neked is magaddal szemben) mégpedig azért, mert napi rendszerességgel olvasom a kortárs irodalmat. Mióta belecsöppentem ebbe az online világba, és már nem csak a klasszikusokat emelem le a polcról, rá kellett döbbennem: rengetegen írnak, ráadásul zseniálisan. Ha nem baj, itt inkább nem osztanám meg veled, hogy egy tízes listán hová sorolnám magam. Egyetlen ok miatt nem hagytam abba a publikálást, az írásaimban látom a fejlődést. Sosem lesz belőlem Varró Dani, Orbán János Dénes, de még SK sem. Vén fejjel ragadtam tollat, kevés az időm tanulni, gyakorolni. Ám akárhogy nézem, ebből szerelem lett, és amíg azt tapasztalom, hogy képes vagyok érzéseket kiváltani az írásaimmal – akár negatívat is – addig gyűröm az ipart. Amennyiben közönybe fulladok, marad az asztalfiók. Egyetlen dologban vagyok biztos, amíg élek, olvasok és írok.  Köszönöm, hogy vállalod a partnerséget a verselemzés blogban, rögvest keresek valami szétcincálhatót az archívumban.

Végtelenül láttató... Elszomorodtam Dóra