A szél hátán ül Márió.
    A szél alatta fürge ló,
    a szél hátán ő egy lovag,
    cigány lovag nem válogat.

    Ha szél viszi, hát szél viszi!
    Cigány gyerek nem kérdezi,
    hogy mért nincs hús az asztalon,
    hogy mért szúrták apját agyon,

    hisz' náluk úgy természetes,
    hogy holnaptól kenyér se lesz,
    hogy anyját is majd elviszik,
    mert télen fát lopott nekik.

    A széllel játszik Márió,
    mert vágy-prímásnak lenni jó,
    de ő még kontrás sem lehet,
    nem engednék az emberek,

    mert itt minden falat kenyér
    leosztva úgy, ki mennyit ér:
    egy nagybőgő, egy cimbalom
    a pérón hatalmas vagyon.

    "Ó, vízen járó Krisztusom,
    vezess most át a gondokon!"
    Követte és megérkezett
    a szentté vált cigánygyerek.