Domine mi. Non sum dignum arbitratus ut venirem ad me, sed tantum dic verbo, et sanabitur anima mea.

Az utolsó nap

Aztán visszament tanítványaihoz, s így szóla:
"Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra.
Az Emberfiát a bűnösök kezére adják
Nézzétek, itt jön, aki elárul, egy tanítvány"
Még beszélt, amikor odaért Júdás, egy a tizenkettő közül
Az aljas áruló titkos jelben egyezett meg velük.
"Akit megcsókolok - mondta -, ő az, fogjátok el!"
 Jézushoz lépett, megcsókolta. "Üdvözöllek, Mester!"

Jézus megkérdezte: "Júdás, barátom, miért jöttél?"
Erre körülfogták Jézust, megütötték és foglyul ejtették.
 Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott,
 levágta a főpap szolgájának fülét, ahogy lesújtott
Jézus rászólt: "Kerüljön vissza hüvelyébe a kard!
Ki kardot ránt, az kard által vész el, azt ne akard!
 Vagy azt hiszed, hogy ha megkérném Atyám,
 nem küldené védelmemre tizenkét légió angyalát?

De akkor hogy teljesedne be az Írás,
aminek történnie kell, az nem lehet vitás!"
 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek:
„Mint valami rabló ellen, kardokkal jöttetek
és dorongokkal, teli szájjal ordítatok,
mert most van ideje,hogy elfogjatok.
Naponta ott voltam a templomban,
mégsem fogtatok el mikor tanítottam.

 Ez mind és most azért történik így,
 hogy beteljesedjenek a próféták írásai."
A tanítványok ekkor menekülve elhagyták
Akik elfogták, Kaifás főpap elé hurcolták.
Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei.
Aztán osonva, titokban megérkezett Péter is.
Bement, leült a szolgák közé, hogy lássa,
 mi lesz, hogy dönt a zsidó főpapok tanácsa,
kik, hogy halálra ítélhessék menten
bizonyítékokat kerestek Jézus ellen,
 mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett.
A főpap erre felállt és megkérdezte:

„Amivel ezek vádolnak, arra mit felelsz?”

 Jézus hallgatott. A főpap folytatta:

"Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd azt,
hogy, te vagy-e a Messiás,  az Isten Fia?"

"Magad mondtad” - felelte Jézus.
 „Mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát,
amint az Úr jobbján ül, aztán  eljön az ég felhőin, mert a nép érte kiált."

A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Káromkodott!
Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok!”
 "Méltó a halálra!" – kiabált a nép
 Aztán szembeköpdösték, ököllel verték,
mások arcul ütötték,  közben kérdezgették:
"Találd ki, Messiás, ki ütött meg!"

Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá
egy szolgáló, és ujjával mutatá:
"Te is a galileai Jézussal voltál."
 De ő mindnyájuk hallatára tagadta.
aztán ismét szóltak, amint a kapun kifelé iszkolt
"Ez is a názáreti Jézussal volt"
– „Nem ismerem azt az embert."
 Erre már esküdözni és átkozódni kezdett:
-"Nem ismerem azt az embert!"
Azon nyomban megszólalt a kakas.
 Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava:
"Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz."
Kiment, és keserves sírásra fakadt

Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei már
 elhatározták, hogy Jézust halálra adják.
Megkötözték, elvezették
 Pilátus római helytartó elé vitték.

 Amikor Júdás, az áruló látta,
hogy Jézust elítélték, tettét megbánta  
visszavitte a harminc ezüstöt a vének és a főpapok
elé, amit az árulásért kapott
 "Vétkeztem - mondta -, elárultam az igaz vért."
"Mi közünk hozzá? - válaszolták. - A te dolgod, tiéd a pénz!"
 Erre az ezüstöt beszórta a templomba,
aztán elment és magát felakasztotta.

 A főpapok fölszedték a pénzt:
"Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja."- úgy vélték
 Tanácsot tartottak, és megvették
idegenek számára a fazekas telkét temetőnek
 Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek.
 Így beteljesedett az, ahogy Jeremiás próféta jövendölte.

 Közben Jézust a helytartó elé állították.
ütötték, verték, haját ráncigálták
"Te vagy a zsidók királya?" –kérdezte Pilátus

"Te mondod" - felelte Jézus.

A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt
A teremben egyedül csak Ő maradt csendben
Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott
 bocsátani egy rabot, azt, akit a nép mondott
Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabás
 Pilátus kérdezte, kinek járjon szabadság.
 "Melyiket bocsássam el a kettő közül, mit akartok,
Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondatok?"
 Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére.
 Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzente:
 "Ne legyen közöd ahhoz az emberhez!
Éjjel álmomban miatta sokat szenvedtem."

 Az utolsó órák

 A főpapok és a vének felbujtották a népet,
hogy a szabadságot majd Barabásnak kérjen
A helytartó tehát föltette a kérdést: "Mit akartok,
melyiket bocsássam el szóljatok?"
"Barabást!" – kiáltották azok
ahogy tanították a hazugok
Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal,
akit Krisztusnak mondatok, mit tegyek?"

Mind azt kiabálták:"Keresztre vele!"

 "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte.
Annál inkább ordították: "Keresztre vele!"

 Pilátus látta, hogy nem megy semmire,
sőt a zajongás még fokozódik, érezte.
 Vizet hozatott, s a nép szeme láttára kezét megmosta:
 "Lássátok, ez igaz ember vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta.
 Akkor Barabást szabadon bocsátotta,
Jézust pedig megostoroztatta,
és átadta nekik,
hogy keresztre feszítsék.
Megfosztották ruhájától, rá bíborszínű köntöst adtak
 fejére tövisből koszorút fontak,
 jobb kezébe pedig nádszálat adtak.
Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolódtak:

 "Üdvözlégy, zsidók királya!"

Leköpdösték, fogták a nádat, verték a fejét.
Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.
 Epével kevert bort adtak neki inni,
de amikor megízlelte, nem akarta meginni.
Aztán keresztre feszítették,
majd leheveredtek, és őrizték.

"Ez Jézus, a zsidók királya." Feje fölé ily táblát tettek,
Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek,
az egyiket jobbról, a másikat balról,
mindkettő lator volt
 Az arra menők káromolták,
s fejüket csóválva  mondogatták:
"Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot,
szabadítsd meg magad! ez gondot nem okoz,
szállj le a keresztről ha Isten Fia vagy!"

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.
 Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan az égbe:
"Éli, Éli, lamma szabaktani?" mondta arámi nyelven
Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja."
Így beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!
Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot,
 rátűzte egy nádszálra, és Jézusnak inni adott.

Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
 Erre a templom függönye kettéhasadt, az aljáig, nem a varrás mentén
a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,
 sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek
feltámadt a teste.

A százados és a többiek is, Jézus őrzői a földrengés és a történtek láttán
 igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták.
Messziről több asszony figyelte, mi történik;
olyanok, akik Galileából eddig kísérték,

Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja,
és Zebedeus fiainak az anyja.
Este  jött egy József nevű jómódú arimateai ember,
 aki maga is Jézus tanítványa volt Názáretben.
Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
 Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki, a keresztről levették.
 József a levett testet, tiszta gyolcsba göngyölte,
 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte.
A sír bejáratához egy nagy követ hengerítve
elköszönt és elment.

 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak,
 leültek a sírral szemben, és virrasztottak.