Saját fotónom Rékai Lilla mesés grafikája

Evetke

Alig egy hete ismerem Evetkét! …  Vagy mindig is ismertem?!

A megismerkedésünk története is megér egy külön mesét, elvégre nem mindennap történik meg, hogy egy erdei padon üldögélve, porrongyot ráz valaki az ember fejére…. Igen, jól sejtitek! Ő Kelempász Evetke, a szorgos odú-takarító mókuslány, aki azt is fontosnak tartotta, hogy előbújjon bocsánatot kérni!.... Innen kezdődött a barátságunk, és nyugodtan mondhatom, nem csak a dió szeretete tart össze bennünket.

Most is ösztönösen arra vittek a lépteim. Egy kis kitérővel rákanyarodtam a hozzá vezető ösvényre, de bizony alig értem látótávolságba, amikor földbe gyökerezett a lábam…. Megláttam, hogy a pad melletti fánál ül egy róka és felfelé néz. Én is feljebb emeltem a tekintetem, és észrevettem az odú melletti ágon egy vadmacskát is.  A közelben lármázó, csiripelő madarak számomra oly kedves hangja sem nyugtatott meg. Sőt! … Tovább fokozódott bennem a rossz érzés, hogy veszélyben van a mókuskám! Futva érkeztem oda, hogy elzavarjam a hívatlan vendégeket… Szerencsére nem volt rá szükség! Az egyre tisztábban hallható, vidám beszélgetés, kacarászás kissé megnyugtatott, és az odú bejáratából Evetke is mosolyogva köszöntött. Azonnal bemutatta a barátait, akikkel együtt járnak az erdei iskolába. Pár perc múlva már nevettünk az ijedségemen, és jóízűen majszoltuk a zsebemből a dióbelet… 

Elmesélték nekem, hogy az öreg beteges Tölgy apónál jártak takarítani, rendet rakni. A belső része már annyira elkorhadt, hogy a törzse még egy nagyobb állatnak is kényelmes, meleget adó téli szállás lehet.  Nyáron viszont kellemes hűvöse vonzza az erre kószáló vándort…

- Sajnos vannak gonosz emberek is, akik a fészkén költő bagoly mama lakhelyét tették tönkre, így hálálták meg a vihar elől nyújtott menedéket… - panaszolta a róka. 

– Akkor költöztem oda, hogy vigyázzak Tölgy apóra, és segítséget hívjak, ha valaki bántaná őt, vagy a szállás lakóit. – tette hozzá a vadmacska. Senki nem lehetne nála alkalmasabb erre a feladatra.

Evetke pironkodva vallotta be, hogy tulajdonképpen először büntetésből takarították ki Tölgy apó tágas odvait.

 - Az iskolában rendetlenkedtünk, szaladgáltunk a folyosón. .. Azóta Tölgy apót nagyon megszerettük, szívesen megyünk segíteni, meghallgatni a meséit, bölcs tapasztalatait, okos tanácsait.

Már tudom!... Mindig is ismertem Evetkét! Talán más néven, talán nem is mókusként, de állandóan  van, volt a környezetemben valaki aki megajándékozott a figyelmével, a szeretetével.

…Remélem lesz is!