Fekete fényben, fekete fények

NAGY VENDEL

Szokták volt mondani,
Vendel nem kertel,
nem ver bottal,
csak verssel.
az idő és az éhség állítólag
megnyitja a  kapukat,
én kivárom a  soromat.
Vendel rendel
azt is mondták,
még nem te jössz,
most nem te vagy,
már nem kellesz,
elmúlt az idő.
s  hogy a  pénz nem boldogít,
de én csak tudom,
hogy az sem ha nincs,
a  mondás sokszor sántít.
a  fekete fény mindent elhomályosít.
mikor megszülettem,
mindenki nevetett,
csak én sírtam egyedül.
féltem, s  hideg volt cefetűl.
úgy élek,
ha végleg elmegyek
mindenki sírjon,
csak én nevethetek.
ne azon fáradozz
hogy sikeres legyél,
hanem hogy értéket alkoss.
ha nem ismernek,
ismeretlen senki vagy.
ha felületes  munkát végzel,
ismert senki maradsz.
ha zenét játszol,
akár ha Tereminen is,
ha hallod  akkor látod is,
ha látod, akkor hallod is.
mozgatod a  kezed, s  visít.
mosogatni este örömmel,
reggel körömmel kell.
jó munkát  és
szép öreg asszonyt
ritkán lehet látni...
ha valamire nincs időd,
mondhat bárki bármit,
az nem is érdekel igazán.
minden fordítva sül el,
pedig elsőre jó ötletnek  tűnhet.
az egyik szemem sír,
a  másik meg üveg.
szűrömet kiakasztják,
kint lóg a  becsület.
ha gúnyolódni akarsz versemen,
ne azt mond hogy ez a  vers rossz,
hanem csupán csak annyit,
nekem ez nem tetszik.
KRITIKUSNAK NEM ÁLLÍTOTTAK MÉG SZOBROT. 
ezek a  tények,
mindent megvilágítanak
a  fekete fények.
önálló az akaratom,
választásom jogát fenntartom.
az úton mindenki elfér,
van legalább kettő térfél.
ússzunk egyenlő esélyjel,
mindenki egyformán fizet,
csak az én oldalamon
mindig leengedi a  vizet,
a  sok briganti....
egyébként mindenki
bárhová állhat,
csak az útba ne...állj,
s  erre kanálszám
szedheted a  ciánt.
ezek nem bugyuta gondolatok,
ha átszűröd az agyadon,
vannak néha jó pillanataim,
egyebet nem mondhatok.

2017.  március  15.