Honvágy és szerelem

Zöld partján éltem a Tiszának,

Hű keblen, hű fedél alatt,

Szelíd napok tisztán folyának,

Kertem hozott virágokat;

Körűltem lelkesűlt az élet,

Bánat s öröm lágy énekké lett,

Mégis, ki fejti meg, miért,

Ohajtásom más sorsot kért.

Elhagytam partját a Tiszának,

De visszavágyott kebelem,

Bennem borongva hajnallának

Vérző honvágy s bús szerelem;

Szemem minden felhőt kisére,

Irígy valék minden szellőre,

Mely rózsás illattal tele

Pályát kelet felé lele.

Sohajtozám: derülj ki bennem

Kinos homály, enyhűlj te szív,

Ott sem hagyott lángod pihennem,

Van itt is, ami kedvre hív!

De képzetim folyton vezettek,

Lengvén a honcsillag felettek,

A távolig s a múlt felé,

Búmat minden nap érlelé.

Eget s földet kérék, miattam

Nem indúlt meg sem föld, sem ég,

S ím bánatomban elhervadtam,

Majd hant alá borít a vég.

S dombján a csendes énekesnek

Keletről lágy szellők röpesnek,

De azt meg nem tudhatja más,

Zúg-e köztök egy sóhajtás?

Pest, 1826. november

Kölcsey Ferenc: 1790 – 1838

Heimweh und Liebe

Lebte am grünen Ufer der Theiss,

in treuer Brust, unter dem Dach,

die sanften Tage fließen so heiss,

mein Garten viel Blumen gebracht;

rund um den Mut erfüllten Leben,

Trauer ‘d Spass wurden sanft’ Lieder,

doch wer sagt mir was ist geschehen?

Mein Wunsch, war das Schicksal eben.

Ich verließ dann die Ufer der Theiss,

doch meinen sehnsüchtigen Trieb’,

in mir dämmerten schon bereits heiss

Blutendes Heimweh und die Lieb’;

Mein Auge sah jeder Wolke an,

geizig an alle Brise dann,

die waren voll mit Rosenduft

auf den Weg nach Osten im Luft.

Seufzte: offenbare dich mutig

arge Zwielicht, mein Herz sei Still,

die Flamme war auch dort nicht ruhig,

hier ist etwas für dich, ganz schrill!

Doch meine Fantasie führte mich,

über mich den Nachtstern schwebend,

weit weg und in der Vergangenheit

den Harm jeden Tag trab zu End.

Ich bat Himmel und Erde endlich

weder Erde noch Himmel regt,

ich verdorrte in Kummer mich

und am Ende selber erlegt.

Auf dem Hügel die stillen Sänger

von Osten die Brisen drängen,

aber niemand sonst kann das wissen

gibt einen Seufzer dazwischen?

Fordította: Mucsi Antal-Tóni