Senki se szeret úgy mint én.

Itt ülök, dörgölöm a szemem,

mert lelkem nélküled

látod magányba vetkezett.

A mancsom mögül azért kilesek,

mosolyogsz-e rám egy keveset,

és elhiszed-e hogy úgy mint én

senki se szeret.

Mert van ki azért szeret

mert gyönyörű a szemed.

Van ki azért,

mert mosolyod a mennybe vezet.

Van ki szereti arányos testedet.

S van ki bulizni szeret veled.

Van biztosan ki szeretné

         az életét leélni veled,

s van tán olyan is ki

         csak ágyba bújna veled.

 De úgy mint én

         nem szerethet senki sem

mert én a létezésed szeretem.

Lásd most

szakadt mackós magányomban

                      itt ülök nélküled

és szép sem vagyok,

a bundám is viseletes,

semmi másom sincs nekem,

                mint-e szerelem,

kicsit szomorú, meg bánatos,

de ez érthető azt hiszem.

Hát itt ülök csak csendesen,

hüppögök, és dörgölöm a szemem.

Ki felvidíthatna, ha akarná

csak Te lehetsz kedvesem.

Mert hidd el senki,

         senki sem szeret

              úgy mint én!

Legalább is azt hiszem.