Kétszer éltem át a csodát
szívemben őrzöm életemen át,
először lányomnak adhattam életet,
négy évre rá fiam is meszületett.

Megtanulom lassan a szülői szerepet,
mikor fogjam, vagy engedjem el a kezeket,
mikor van ideje az okos tanácsnak,
mikor elég, ha csak messziről vigyázlak.

Sokszor elfog a kétség. Mindent jól teszek?
Így kell ezt csinálni? Jól nevelek?
A választ még pontosan nem tudhatom.
Az idő majd megsúgja vajon?

Az biztos, mikor rátok nézek
tudom, hogy már nem hiába élek.
Az egész világot látom bennetek,
s, hogy eztán örökre itt marad a szeretet.

Most itt álltok mindketten előttem,
orgona illatozik kezetekben,
mosolygós arcotok kipirul,
szemetek csillog huncutul.

Én meg csak nézek rátok büszkén,
ezt a pillanatot semmire nem cserélném!
Köszönöm ezt az érzést, ezt az ünnepet!
Köszönöm Nektek, hogy anya lehetek!