Sajnos, ez már egy elmúlt élet utáni emlék felidézése, amit szabadversbe szedtem. Ezért inkább tartom az itt maradt fájdalmának, mint örömének annak az asszonynak.

Köszönöm, kedves Rose, hogy ellátogattál hozzám! ))

Hihetlen 'leborulás' az emlékének:

"Az űrön túli virágzásban
aromát szippant a hozzád
közeli csillag, ahogy lelked bontod
örvény'inek a megélt szerelemtől. "

Nekem ez a rész  volt műved 'esszenciája'

"Hát papírt veszek, és elkezdem rajzolni
alakod legjavát, hogy a deszkasírba
mártott tintából újra formálhassalak én."

Melengető sorok a szívnek és a léleknek... Engem a következők különösen megfogtak:

"Meghalt zenészét kutatva,
bizonytalanul, néha még elidőz
bennem egy távoli zongoradallam,"

Az jutott eszembe, vajon milyenek lehetnek azok a dallamok, lágy Chopin vagy valami instrumentális csoda..... ki tudja.... Nagyon szívesen időztem Nálad :-) 

Elmosódottan szép képed kellemes perceket szerzett szertelen személyemnek.

"Havazás szakadt ki szívemből
s az egykor trillás, könnyű ágról
zúzmara hullt nyitott nyakamba. "

Mégsem fáztam.

szépet írtál Zoli, nagyon szépet.

Csak annyit, hogy gyönyörű  ez a versed is , szép emlékeivel együtt, kedves Zoli, gratulálok!

Megtiszteltetés, hogy betekintést engedsz lelkedbe. Ennek a versnek is meg kellett születnie, belső késztetésből. Csak remélni merem, hogy "havazás" és "zuzmara nyakadba" helyett ma a zongoraszó némi boldogságot hint nyakadba.

Nem is csak egy kép.... Grtulálok!