EL NEM HANGZOTT SZAVAK
( Szűcs István )

Ember vagy. Legalább is szeretnéd annak tudni magad.
Telik napra - nap, és telnek az évszakok.
Múlik az idő, és fogy az időd.
Éldegélsz.
Vagy talán csak vegetálsz. Mint egy növény.
Élsz emberek közt, magányosan.
Akár egy rossz párkapcsolat.
” …Kéz a kézben, egyesegyedül…”
Megpróbálsz a magányból kitörni.Barátot, legalább ismeröst találni.Oldani a szörnyű egyedüllétet..Talán egyszer akad valaki. Aki észreveszi, hogy létezel.
Nem kívánsz tőle sokat.
Csak egy emberi szót…
És megtörténik!!
Valaki írt a fotód alá. Néhány szót. A szokásost.Érdeklődésmentesen.
De ez akkor is neked szólt.
Aztán valaki levélkét küldött.
Néhány egyszerű mondat csupán.
De hozzád szólt.
Válaszoltál.Írtál magadról, hogy milyen vagy,mi mindent gondolsz, mit szeretnél, mi az ami érdekel, kendőzetlenűl , őszintén.
És ő is írt magáról.Az életéről, a vágyairól, a mindennapjairól.
Oldódott a magány.Másokkal is leveleztél, beszélgettél a chat-en.Úgy érezted mostmár te is tartozol valahova.Valahol téged is észrevesznek.Érdekel valakit, hogy létezel, és az ember , aki vagy. Még akkor is , ha ez csupán egy testetlen hang, ami hozzád szól.Mégis megismerhettél egy másik embert,gondolatokat cserélhettél vele, kérdezhettél, válaszolhattál, vele örülhettél, és vele bánkódhattál.
Aztán felfigyeltél valamire a beszélgetések, levélcserék során. Mondtál valamit, írtál valamit. Amire a másik nem reagált, nem válaszolt.Csak elsiklott felette.
Apránként újraértékelted az ismeretséget, a kapcsolatot. Újraértékelted az ismerőst.Sokat elmond róla mi az , amire nem reagál. Ami felett elsiklik észrevétlenül.Olykor többet elmond valakiről az amire nem reagál, nem válaszol, mint az amit elmesél.
El nem hangzott szavak.
Nagyon beszédesek tudnak lenni.Ha jól olvasod.
Elmondják neked azt , amit a másik talán végíg sem gondolt.Olykor több jelentést hordoznak , mint a kimondottak.
Nem csak róla tudsz meg belőle többet. Önmagadról is.
Átérezheted, hogy bizony kevés vagy.Kevés ahhoz, hogy érdekes lehess, mint ember. Jelentéktelen ahhoz, hogy számbavehető ismerősnek számíthass.
Kimondatlanul ott van. Mi közöd hozzá…Mi közöd hozzám…?
El nem hangzott szavak…
Mégis egyedül vagy…?
Telik napra – nap, és telnek az évszakok.
Telik az idő, és letelik az időd. Élsz emberek közt , magányosan.
Reménykedsz!!!
Egyszer talán valaki…
Nem kívánsz sokat tőle…
Csak egy emberi szót….