Zsigai Klára

Kegyetlen zord időben

Szememből kiolvastad bánatom,
Mit ajkam mondani sem mert,
Igaz barátom lettél,
Kegyetlen zord időben.
Érzed, mikor repülj felém,
Angyalként vállamra szállsz,
Szíved aranyból van,
Bánatom elűzöd,
Néha hiszem öröm is vár.

Lelkem sok korbácsütést túlélt,
Törvény adta gátat ki tépi szét?
Boldogság-bánat könnye már egy,
Reménysugár melyet Te ültettél el.

Mi jöhet még, ha nincs kegyelem?
Ha nem az igazság győz!
Megvédeni, hogy ne fájjon ki fog?
Boldogság egyszer rám találjon.

Ha két szemem könnybe úszik,
Ha nem lesz, hová fejem lehajtsam,
Nem akarok gondolni a múltra,
Emlékezni arra mi rossz volt fájt,
Küzdeni sem lesz erőm már,
Élni karok, és menni tovább.

Az élet még veled is mostoha,
Lelkemet meleg hatja át,
Köszönöm, hogy vagy,
Hogy rám találtál,
Szememből kiolvastad,
Mit ajkam mondani sem mert,
Igaz barátom lettél,
Kegyetlen zord időben.