- Tündérkirálynőm, mondd, hogy nézek én ki a három évvel ezelőtti énemhez képest, mentálisan gondolom, nem külsőleg. Mi változott bennem? Hülyébb lettem? Mondd meg őszintén, nem haragszom meg, a végére akarok járni a dolognak!

 

- Őszintén - de lehet, hogy fájni fog, nem baj, őszinteséget kértél -, igen egy kicsit hülyébb vagy, illetve nem kicsit hanem, nagyon! Látom, hogy már vörösödik a fejed, ne légy mérges, Te akartad tudni! Engedd, hogy elmondjam! A végtelenségig naiv vagy! Mindenkinek elhiszel mindent!Komolyan mondom néha kétéves szinten mozogsz. Agyilag kezdesz leépülni, pedig még nem kellene! - vágja a képembe a keserű igazságot ihletem, Tündi.

 

- De mondd meg, miért tették ezt velem? Nem tudom felfogni, három évig elmondtam a frankót, együtt sírtam, együtt nevettem velük - tökmindegy kikről van szó, úgysem ismered őket, én sem - elmondták az életüket, ha az az övéké volt, hittem nekik, igen, mert elakartam hinni. Miért akarok én mindent elhinni? Na most analizálj engem légy szíves agyilag, vagy hülye maradok még az elkövetkezendő pár évemben? Mert nem lesznek évtizedek - ezt már a doki megmondta a katonai bázison - csak évek, na de ezekben totál hülye leszek?:

 

- Nem, nem leszel kedvesem, már az vagy! Ettől még csak hülyébb lehetsz, és nincs ellened gyógyszer! Nem tudsz leállni, nem tudsz szelektálni, az érzelmeidre hallgatsz! Ez a legnagyobb bajod! - szinte okádja Tündi a degradáló szavakat.

 

- Hát mi a koszos fenére hallgassak, ha nem az érzelmeimre? Hülye vagy Te, teljesen? Érzelmek nélkül hogyan lehet élni? Téged nem hatnak meg az emberi történetek, főleg ha azok keserűek? Na, jót kérdeztem én erről a témáról, Te vagy meghülyülve nem én! - mondom neki szikrákat szóró szemekkel, de már meg is bántam, hiszen én kértem tőle segítséget.

 

- Na jól van kedvesem, ezzel igy nem megyünk semmire! Mondd el mit akarsz tenni? Mert, hogy agyilag kész vagy azt látom, ideges, frusztrált, katasztrofális - tudod egyáltalán, hogy mit jelentenek ezek a szavak? - vagyis hülye vagy, egyre hülyébb! És én azt javaslom Neked, hogy menj elvonóra!

 

- Milyen elvonóra, meghibbantál? Nem vagyok alkoholista, nem vagyok drogos, na látod, Te vagy tiszta hülye! - komolyan mondom felidegesítesz, mondom Tündinek magamból kikelve amikor leesik a tantusz.

 

- Igen, oda menj, teljes absztinencia kell! Diagnózisom: internet és gépfüggőség! Absztinenssé kell válnod, mert engem is meghülyítesz! -mondja Tündi felháborodva!

 

- Nem, Tündikém, már nem foglak, már megvagy! - mondom neki és kilibbenek az erkélyre mint aki jól végezte dolgát. Kijön utánam, átkarol és a fülembe súgja:

 

- Gyere be  Te vén hülye, mert megfagsz, most akkor ki a nagyobb hülye, én vagy Te?

Őrült hahotába kezdünk - ha pszichiáter látna bennünket határesetként kezelne - és megállapítjuk, hogy mindketten totál hülyék vagyunk, hiszen együtt írjuk a förmedvényeinket...több kevesebb sikerrel. Különben is, kit érdekel, aki el akar tűnni az életünkből, csak tűnjön el, és ne bukkanjon fel soha többé! Ebben maradtunk Tündivel. Nem jutottunk előbbre, de legalább azt elértünk, hogy tudomásul vettük a tényt.Azt a tényt is, hogy egyre hülyébbek leszünk!